Belchatow
2026. február 22-28.
Febr. 22.
Hajnali 4-kor indultunk, felvettük a diákokat és végül 3/4 5 körül hagytuk el Csongrádot. Jól haladtunk az autópályán és kb. 2 óra múlva már át is léptük a határt. A már jól ismert úton haladtunk, Zólyom, Besztercebánya, Donovaly (a hegyekben csak foltokban volt hó, a sípályákon aránylag kevés síelőt láttunk), majd Rózsahegynél északnak fordultunk Dolny Kubin felé. Elmentünk a Likavai vár mellett, majd 3/4 12-kor átléptük a szlovák-lengyel határt. Az autópályán többször is dugó volt, le is tértünk róla, jártunk például Trzebinia-ban is. Végül fél 5 előtt megérkeztünk Belchatow-ba.
Belchatow egy kb. 55.000 lakosú iparváros Lengyelország középső részén. A 14. században alapították, 1737 óta város. de fejlődése a 20. század második felében indult be, főleg a bányának és az erőműnek köszönhetően. A város közelében álló erőmű a világ legnagyobb barnaszénerőműve és egyben a világ második legnagyobb szénerőműve. Belchatow 2008 óta Csongrád testvérvárosa.
Gosia és Beata fogadott bennünket a Kubus-ban, elfoglaltuk a szobákat, ettünk egy tányér finom paradicsomlevest. Mivel szakadt az eső, lemondtunk a tervezett városnéző sétáról, ehelyett a lengyel diákokkal beszélgettünk, ismerkedtünk a vacsoráig. 7-kor lementünk az ebédlőbe, rántott csirkemellet, főtt krumplit (kaporral) és többféle salátát kaptunk. A 3 lengyel lány még maradt vacsora után is, de 8 után hazamentek, mi pedig lefeküdtünk aludni.
Febr. 23.
Hétfőn reggel 8-kor reggeliztünk, 9.30-kor érkeztünk az iskolába. Az előcsarnokban fogadtak minket, aztán minden magyar diák találkozott a lengyel párjával, aki egész héten kísérni fogja. Ebben az évben a környezetvédelem és a fenntarthatóság volt a közös lengyel-magyar projektünk témája, Gosia készített egy kiállítást a két iskola diákjainak munkáiból. Megnéztük a titkárságot, találkoztunk az iskola igazgatójával, Ewa Mekarska-val, aztán pedig Gosia termében kezdődött a munka. A lengyel diákok bemutatták Lengyelországot és Belchatow városát, aztán megtanultunk néhány kifejezést egymás nyelvén, majd rövid párbeszédeket játszottunk el lengyel és magyar nyelven. A következő feladat az volt, hogy mindenki készített egy tablót magáról, ehhez kis képeket választottunk, amelyek a hobbijainkat, az egyéniségünket mutatták be, majd ezeket a képeket felragasztottuk egy lapra. Amikor készen lettünk, mindenki bemutatta, amit alkotott, német és/vagy angol nyelven mondott néhány mondatot magáról. Végül a diákok angol nyelvű játékos feladatokat, rejtvényeket oldottak meg.
Az aulában
Párbeszédek
2-kor a hotelben megebédeltünk, (töltött csirkemell, sült krumpli, saláták), aztán fél 4-re a Hala Energia-ba mentünk falat mászni ill. röplabdázni.
Fél 6-kor gyorsan hazaszaladtunk átöltözni, a vacsora 6-kor kezdődött a Marzepan pizzériában. Természetesen pizzát ettünk, fél 8-kor elbúcsúztunk a lengyel diákoktól és elindultunk haza a szállodába.
Febr. 24.
Kedden reggel is az iskolában kezdtünk, kémiaórán vettünk részt a lengyel diákokkal együtt. Érdekes és látványos kísérleteket végeztünk el, lávalámpát készítettünk és lufit fújtunk fel a különböző kémiai folyamatok segítségével.
Ezután hazamentünk a szállodába, átöltöztünk és fél kettőtől főzőtanfolyamon vettünk részt, három hagyományos lengyel ételt készítettünk: egy salátát, zsurek nevű levest és eperlekvárral töltött süteményt. Miután jóízűen megettük, amit főztünk, visszamentünk a szállodába, kicsit pihentünk, majd 5-kor az iskolában találkoztunk újra a lengyel diákokkal. Mindenki készített magának farsangi álarcot, majd ezekben fotózkodtunk. Este hétre értünk haza, majd megvacsoráztunk: kotlett, főtt krumpli, saláták, desszertnek pedig nutellás és lekváros palacsinta volt a menü.
Febr. 25.
Szerdán reggeli után a lengyel diákokkal együtt Lodz-ba indultunk.
Egyórás út után megérkeztünk Lodz-ba, felvettük az idegenvezetőnket, egy idős urat, aki elmesélte, hogy már 2 éve tanul magyarul. Az első állomásunk a Ksiezy Mlyn nevű hangulatos városrész, amely eredetileg egy gyár és a körülötte kiépült lakópark (szinte egy önálló város) volt, amelyet a 19. században hozott létre Karol Scheibler, Lodz leggazdagabb, német származású iparosa. Volt itt fonómalom, raktárak, iskola, kórházak, tűzoltóság és üzletek. (A telep angol mintára épült, nem véletlenül emlékeztetett a Skóciában látott New Lanark településre, valamint Crespi d'Adda városára, amit néhány éve, milánói utam során láttam.) A komplexum neve (Ksiezy Mlyn) arra utal, hogy itt korábban egy malom állt. (Szó szerinti fordításban kb. Pap-malom.) A telepet mára rekonstruálták, a házakat, gyárépületeket felújították, loft-lakásokat, irodákat alakítottak ki bennük, a posztindusztriális terekben művészeti kiállításokat, fesztiválokat rendeznek.
Ezután megnéztük a Szent Szaniszló Katedrálist, majd végigsétáltunk a Pjotrkowska utcán, Európa leghosszabb bevásárlóutcáján. Itt található egyébként a világ legnagyobb grafitije is (900 m2!) Gyönyörű eklektikus és szecessziós épületeket láttunk, voltunk a Rózsa-passzázson, ahol kis tükördarabokból van kirakva a házak fala. (Egy Joanna Rajkowska nevű művész készítette 2013-ban, annak örömére, hogy a lánya, Rosa meggyógyult a szemét megtámadó rákból.)
Febr. 26.
Csütörtökön reggeli után az iskolába mentünk, (kalandos volt az elindulás, mert a -8 fokos hidegben az egyik busz hátsó ajtajának zárja befagyott, így a fiúknak be kellett mászni), először az iskola tanulóinak táncbemutatóját néztük meg, majd mi is megtanultuk a nemzeti tánc, a polonéz alaplépéseit. Ezután az elmaradhatatlan Belgijka majd hip-hop tánctanulás következett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése