Németország
2024. július 4-10.
Előkészületek:
Kedves barátaink (volt tanítványom, Gigi és az anyukája, Ilona) hívtak meg bennünket Németországba, egészen pontosan a Fekete-erdő mélyén fekvő kis településre, Obartal-ba. Ők már évek óta itt élnek és dolgoznak, már sokat meséltek a környék nevezetességeiről, a gyönyörű tájról. Megbeszéltük az időpontot, (előző nap még tanévzáró értekezlet és vacsora), szerencsére nagyon olcsón találtunk repülőjegyet (a Wizzair nemrég indította új járatát Stuttgart-ba), a program összeállítását rájuk bíztuk, én csak a szokásos világörökségi helyszíneknek néztem utána a környéken.
A szakirodalom
07.04.
Budapest-Stuttgart-Obertal
Csütörtökön a 8.48-as vonattal indultam Csongrádról, Timivel 11 előtt találkoztunk Ferihegyen. Átbuszoztunk a 2-es terminálra, közben a wizzair küldött egy üzenetet, hogy az eredetileg 13.35-os járat csak 14.15-kor száll fel. (Nem örültünk a késésnek, mert már megterveztük, hogy jutunk el Stuttgartból a Fekete-erdőbe, így most újra kellett tervezni az egészet, és egy órával később értünk Baiersbronn-ba.) Végül 14.25-kor szálltunk fel és pontosan délután négykor landoltunk Stuttgartban.
Ferihegy, vasútállomás
A gépünk indulásra kész
Beszállás előtt
Ez már Németország
Stuttgart, reptér
Mindenütt Foci EB
A reptéren megvettük a jegyet Baiersbronnig, a pénztárban kinyomtatták az útvonalat, végül 3 helyett csak kétszer kellett átszállnunk. Először Vaihingen-be utaztunk a S2-vel (az S-Bahn hasonló a mi HÉV-ünkhöz, főleg a nagyvárosok körüli elővárosi forgalmat bonyolítják ezekkel a járművekkel), itt vártunk néhány percet, majd egy regionális vonattal Eutingen im Gäu-ba mentünk.
Vaihingen, vasútállomás
Fél hatkor érkeztünk meg, mivel a menetrend szerint itt várnunk kellett egy félórát, úgy terveztük, veszünk valami ennivalót az állomáson, sőt, ha közel lesz a központ, még meg is nézzük a várost. Hát, ehhez képest a vonat valahol a világ végén állt meg, láttunk ugyan egy többszintes állomásépületet, de teljesen üres és elhagyatott volt, körös-körül pedig sehol egy ház, gyakorlatilag egy erdő közepén voltunk. Kiderült, hogy a város kilométerekre van ide, így végül a peronon ülve vártuk a csatlakozást. Rajtunk kívül még ketten vártak, kiderült, ők is magyarok, kicsit beszélgettünk. 18.09-kor érkezett az S8, ami szintén S-Bahn volt, Karlsruhe-ba ment, de mi csak Baiersbronnig mentünk vele. Gyönyörű volt az út, bájos kisvárosok, világoszöld dombok és sötétzöld fenyőerdők váltakoztak. Freudenstadtban álltunk 10 percet, a vonatot vezető hölgy ekkor átjött a vonat másik végére, mert megfordultunk, és ugyanabban az irányban hagytuk el az állomást, mint ahonnan jöttünk. Egy aranyos kisfiúval utaztunk együtt, (ahogy mesélte, Opa-und-Oma-Tag-ot tartanak az apukájával), megkérte a vonatvezetőt, hogy bemehessen a fülkébe, a hölgy természetesen megengedte neki.
Parkolóhely - csak nőknek!
Háttérben az állomás épülete
Úton Baiersbronnba
Freudenstadt Hbf
19.10-kor értünk Baiersbronnba, Ggiék az állomáson vártak bennünket. Az állomásról is látszott a szemben lévő domboldalon lévő óriási Baiersbronn felirat, amivel már az egyik könyv címlapján is találkoztam. Mivel már nagyon éhesek voltunk, mielőtt hazamentünk Obertalba, betértünk Friedrichstalban egy kínai étterembe, és bőségesen megvacsoráztunk. Timivel 2 személyes menüt kértünk, amihez leves, tavaszi tekercs, sült kacsa és sült csirke rizzsel, zöldségekkel és különféle mártásokkal, desszertként pedig sült banán fagyival tartozott. Nagyon finom és bőséges volt minden.
Baiersbronn, szemben, a domboldalon a felirat
Vasútállomás
A China Garden vendéglő Friedrichstal-ban
Tavaszi tekercs
Peking-leves
Sült kacsa és sült csirke
Terített asztal
Sült banán fagyival
Gigi és Ilona
Timivel
Friedrichstal a vendéglő ajtajából
Friedrichstal
Az étterem
Miután jóllaktunk, hazaindultunk Obertalba. Negyed 10 volt, de még teljesen világos (itt később megy le a nap). Fél 10-kor értünk Obertalba, a szállásunk a falu legvégén, egy festői völgyben, a Rechtmurg patak partján, egy többszintes apartmanház 3. emeletén van. A ház neve: Appartementhaus am Röhrsbächle. Van egy tágas nappalink, egy kis hálószobánk, konyha, fürdőszoba és egy óriási erkély, amelyről csodás a kilátás a környező dombokra.
A házunk
Recepció
Nappali
Étkező
Hálószoba
Kilátás az erkélyről (este 10-kor!)
Erkély
07.05.
Karlsruhe, Maulsbronn
Mivel Gigiéknek ma dolgozni kellett, Timivel úgy döntöttünk, Karlsruhe-ba kirándulunk. Úgy terveztük, megvesszük az egynapos Baden-Württemberg-Ticket-et, így aztán egész nap utazgathatunk vele a tartomány területén. Mivel a hegyek között vagyunk, komoly gondok voltak az internettel, előző este háromszor próbáltam megvenni online a jegyet, de nem sikerült. Azt terveztük, majd reggel a buszon, bár így félő volt, hogy éppen emiatt fogjuk majd lekésni a vonatot Baiersbronnban. Mivel pontosan 8.45-kor állt meg a házunk előtti megállóban a 21-es busz, mégis megpróbálkoztam a jegyvásárlással, de a sofőr nem találta a gépen a jegyet. Már leértünk Obertal központjába, amikor hátraszólt (csak mi ültünk a buszon), hogy megvan! Megbeszéltük, hogy majd ha megállunk Baiersbronnban, (és még lesz időnk), megoldjuk. Végül csak néhány percünk maradt, így inkább a peronon álló automatából vettük meg a jegyet, kölcsönkértünk az egyik utastárstól egy tollat, (a jegyre rá kell írni a nevünket!) és ebben a pillanatban már meg is érkezett a már ismerős S8-as.
Reggel Obertalban
A házunk napsütésben
A jegyünk
Az ismerős felirat
Megérkezett a vonatunk!
9.11-kor indultunk Karlsruhe-ba, gyönyörű volt az út, végigzakatoltunk a Fekete-erdő északi részén, hegyek, sűrű fenyőerdők, viaduktuk és alagutak, festői kisvárosok, szelid domboldalak és meredek sziklák váltakoztak.
10.49-kor értünk Karsruhe-ba, a pályaudvar előtt szálltunk le. Miközben utaztunk, kitaláltam, hogy ha belefér az időnkbe, megnézzük Maulbronn kolostorát is, ami Karsruhe-ból már nincs is olyan messze. Így bementünk az állomásra, megkérdezni, mikor indul a vonat. Az információban rengeteget kellett várni, ráadásul a hölgynek fogalma sem volt, merre van Maulbronn, (úgy tűnt, még nem is hallott róla), de azért kinyomtatta a tervet: két óra múlva indult egy vonat, amivel egyszer kellett átszállni. Úgy gondoltuk, Karsruhe-ra elég lesz ez a két óra, megnézzük a kastélyt, sétálunk, a többit majd meglátjuk.
Vasútállomás
Óriási szerencsénkre az állomástól a központba vezető út az állatkert mellett vitt el. Ez egy csodálatos park, csónakázótóval, amin önműködő csónakok (gondoletták) siklottak. Végigsétáltunk a park melletti járdán, bekukucskáltunk a kerítésen, aztán már erre sem volt szükség, mert a park fölött, keresztben vezetett egy sétány, amin végigsétálva megcsodálhattuk a park egy nagy részét. Láttuk a gondozott virágágyásokat, óriási elefántokat (először azt hittem, szobrok, mert furcsa, bézs színűek voltak, a megszokott szürke helyett), rengeteg család sétált (vagy hajókázott) a parkban.
Az állatkert részlete
Szobor a kerítés mellett
A park fölött átvezető sétány
Szelfi a hídon
A háttérben elefántok
Miután kereszteztük a parkot, a jobboldalon folytattuk a sétát a központ felé, végigmentünk az Ettlinger Straße-n, mindkét oldalon modern épületek, a park után egy szórakoztató és kongresszusi központ, az épületek között egy karcsú toronnyal, (kicsit az olasz harangtornyokra emlékeztetett), az alapját nem láttuk, valahol az épületek között volt.
Háttérben a torony
Ettlinger Straße
Ahogy megkerültük a kongresszusi központot, egy kis térre értünk, közepén egy szökőkúttal. A neve Hygieia-kút, az egészség görög istenét ábrázolja, 1909 óta díszíti a teret. Érdekes, hogy a kút egyik bronzfiguráját 2013-ban találták meg egy Behlheim melletti erdőben. A tér legimpozánsabb épülete az 1873-ban épült Vierordtbad kupolás rotundája. A fürdő eredetileg közfürdőnek épült, azóta sokszor átépítették, modernizálták. A területén ma ötcsillagos hotel működik, a rotundában pedig koncerteket tartanak. A fürdő egyébként nem az akkor divatos szecessziós stílusban épült, tervezője inkább a historizmus képviselője volt, így épületei olasz neoreneszánsz stílusúak. (Na ugye, hogy jól láttuk azt a tornyot!)
A kút, mögötte a rotunda
A Vierordtbad bejárata
Ezután továbbsétáltunk a Rondellplatz-ra, amelynek közepén (a körforgalomban) a Carl nagyherceg emlékműve, az Alkotmány-oszlop áll 1824 óta. (Érdekes, hogy az oszlop feliratán Karsruhe neve még C-vel szerepel.) A tér délkeleti részén áll az Őrgrófi Palota, amelyet 1814-ben emeltek, az akkori őrgróf megbízásából. A 2. világháborúban elpusztult, de újjáépítették, ma egy bank működik benne.
Rondellplatz az emlékoszloppal
Az Őrgrófi Palota
Néhány perc múlva a Marktplatz-ra értünk. A tér keleti oldalát az evangélkus templom uralja. 1816-ban szentelték fel, egy római templom mintájára épült, homlokzatát korinthoszi oszlopok díszítik. Az altemploma sokáig a nagyhercegi család sírhelyéül is szolgált, de a koporsókat 1946-ban áthelyezték a kastély közelében álló mauzóleumba. A templom 2. világháborúban elpusztult, újjáépítésekor a külső megjelenésében megőrizték az eredeti kinézetét, de a belső terét modernizálták. (Sajnos zárva volt, így belülről nem tudtuk megnézni.)
Marktplatz a Stadtkirche-vel
Evangelische Stadtkirche
A templommal szemben, a tér túloldalán áll a Városháza klasszicista épülete. Az eredetileg itt álló, 1728-ban épült városházát 1811-ben lebontották, majd 1825-ben emelték a helyén a ma is látható épületet, ügyelve arra, hogy stílusában passzoljon a vele szemben álló templomhoz. Tornyában 1981 óta egy 42 bronzharangból álló harangjáték szórakoztatja a város lakóit. Az épület előtt áll a Ludwigsbrunnen, egy terrakotta színű téglakút, rajta Ludwig, badeni nagyherceg szobrával.
Városháza
Ludwigsbrunnen
A tér északi oldalán áll Karlsruhe jelképe, a piramis, amely a város alapítójának, Karl-Wilhelm von Baden-Durlach-nak a sírboltja. Ezen a helyen állt 1722 és 1807 között a Konkordia-templom, ahol az őrgrófot eltemették. A templom lebontása után először egy fából készült piramist emeltek itt, majd 1825-ben készült el a ma is látható homokkő-piramis. (Állítólag a piramis, az obeliszk és a templom szabadkőműves jelképeket hordoznak, nem kizárt, hogy Karl Benz is szabadkőműves volt.)
Karlsruher Pyramide
Marktplatz
Árusok a piactéren
Innen már csak néhány méter és már meg is érkeztünk a város geometriai középpontjába, a kastély elé. Itt áll Karl-Friedrich nagyherceg bronzszobra, aki 73 évig uralkodott, ezzel egyike a leghosszabb ideig trónon lévő uralkodóknak.
A szobor, mögötte a kastély
Karl-Friedrich
Ezután meglátogattuk az 1715-ben épült, barokk stílusú Karlsruhe Kastélyt és a benne működő Badisches Landesmuseum-ot. (Részletes leírás és több kép itt.)
Kastély és kastélypark
Szelfi a kastéllyal
A kastély bejáratának részlete
A központi szárny
Őrbódé
Trónterem
Ősök képtára
Egyiptomi művészet
Antik vázák
Római művészet
Mozaik
Középkori vár makettje
Egyházi művészet
Favázas házak
A kastély erkélye, kilátással a parkra
Bolt 1822-ből
Búcsúszelfi
Mivel már nem sok időnk maradt, metróval mentünk vissza a pályaudvarra. Végül futva értük el az S4-est, szerencsére ez is az állomás épülete elől indult, az utolsó pillanatban ugrottunk fel. Miután elindultunk, kiderült, hogy pontosan ugyanazon az úton utazunk, amit az előbb már megtettünk, vagyis a Marktplatz megállónál is felszállhattunk volna.
Metrómegálló
13.17-kor indultunk, 13.58-kor kellett volna Brettenbe érkeznünk, de késtünk, így az átszálláskor megint futottunk. Éppen elértük a vonatot (amiről azt sem tudtuk, hová megy, csak egy volt biztos, a 6-os vágányról indult). Negyedóra múlva érkeztünk meg Maulbronn West megállóba. Bár tudtuk, hogy a megálló nem a település központjában van, de azért meglepett bennünket az újabb "szellemállomás". Sehol egy ember, csak a teljesen elhagyatott állomásépület az erdő közepén, bár itt legalább láttunk néhány lakóépületet is. Mivel a városig egy néhány kilométeres séta várt ránk, úgy döntöttünk, az út helyett egy erdei ösvényt választunk, így azon indultunk el. Csak kb. 10 percet sétáltunk, amikor egy felüljáró alatt (a sínen átmászva) kiértünk az útra. Elhatároztuk, hogy stoppolunk (nem sok időnk volt, nem akartuk gyaloglásra vesztegetni), éppen csak felemeltem a kezem, amikor már fékezett is egy autó. Egy horvát nő vezette, aki már évek óta Németországban dolgozik, egészen a kolostor kapujáig vitt bennünket.
A vonatunk
Maulbronn West
Az állomás az erdő felől nézve
Balra Maulbronn
Az erdei út
Mellettünk a vasúti sín
Itt jöttünk ki az erdőből
14.45-kor érkeztünk Maulbronn központjába, a fallal körülvett kolostor elé, amelyet 1147-ben alapítottak és 1993 óta a világörökség része. (Részletek és több fotó itt.)
A kolostor nyugati fala
A kolostor bejárata
A kapu kolostorudvar felőli oldala
A kolostor gyógyszertára
A kolostor temploma
A templom előtere
Kőtár
Kilátás a kolostorudvarra
Evangélikus szeminárium
Festői részlet
Gyógynövénykert
Városháza
Wagnerhaus Café im Klosterhof
Mandarinos sajttorta
Maulbronner "Bruder Jakobs Maultaschen"
hagymás szószban és burgonyasalátával
Miután jóllaktunk a helyi specialitással, a Maultasche-val (amit a legenda szerint itt találtak fel), az információban megkérdeztük, hogyan lehet innen visszajutni Karlsruhe-ba. Kiderült, hogy nem kell visszagyalogolnunk a vasútállomásra, mert néhány száz méterre van egy buszmegálló. Amikor odaértünk, örömmel láttuk, hogy kb. negyedóra múlva indul a 700-as busz Brettenbe. 16.51-kor indultunk, kb. 25 perc múlva megérkeztünk, persze, megint futottunk, mert 17.22-kor indult a vonatunk Karlsruhe-ba. Este hatkor érkeztünk, 10 perc múlva indult az S8-as Freundenstadt felé.
Buszmegálló, Alte Post
Bretten, vasútállomás
Itt a vonatunk!
Karlsruhe, vasútállomás
Megjött az S-Bahn
Úton hazafelé
Este 8 előtt értünk haza, Gigiék eljöttek értünk Baiersbronnba (az utolsó busz 19.15-kor elment), náluk vacsoráztunk finom bolognai spagettit salátával. Fél 11-kor értünk haza, még megnéztük a portugál-francia negyeddöntőt, a franciák 11-esekkel továbbjutottak. (A németek éppen akkor egyenlítettek ki, amikor leszálltunk a vonatról, de végül hosszabbításban 2-1-re kikaptak a spanyoloktól.)
Az apartmanházunk előcsarnoka
07.06.
Baiersbronn, Freudenstadt
Szombat reggel gyönyörű napsütésre ébredtünk (mint minden nap!), megreggeliztünk, majd sétáltunk egy kicsit Buhlbachban, a mellettünk fekvő kis faluban.
Reggeli kilátás a dombokra az erkélyről
A házunk
Az Obertal-ba vezető út, jobbra a patak
A Rechtmurg-patak
A házunk az út felől
Buhlbach
Murg
9.08-kor indult a buszunk (ugyanazzal a sofőrrel mentünk, mint előző nap), a buszmegállónk egyébként egy Blume nevű szálloda előtt van, amiről azt olvastam az egyik prospektusban, hogy a 70 évvel ezelőtt lejátszott berni döntőben győztes német futballválogatott itt töltötte a VB előtti felkészülést.
Gigi is felszállt a falu központjában, így együtt utaztunk a szomszéd városba.
A buszmegállónk
Rechtmurg
Gasthof zur Blume
A vendéglő prospektusa
És a csoportkép a berni győztesekről
Baiersbronn egy kb. 15.000 lakosú kisváros, érdekes, hogy Stuttgart mögött Baden-Württemberg második legnagyobb területű települése (a faluhoz tartozik többek között Obertal, Buhlbach, Mitteltal és Klosterreichenbach is.) Főleg az idegenforgalomból és a gasztronómiából él, 450 méter magasan fekszik a Murg folyó völgyében. A település első írásos említése 1292-ből származik, 1320 óta tartozik Württemberg-hez. Első iskolája 1627-ben már létezett. 1901-ben érte el a vasút, ekkor kezdődött a fellendülés.
9.25-kor szálltunk le Baiersbronn központjában. Először bementünk Gigi kedvenc könyvesboltjába, vettem képeslapot és egy ország-város-kártyát. (Az Osiander könyvesbolthálózat egyébként már 1596 óta létezik!) Megnéztük a város főterét, a Rosenplatz-ot, éppen piac volt, néhány árus árult az árnyékban, láttunk süteményeket, helyi kenyereket, sajtokat és persze sok zöldséget és gyümölcsöt.
Ezután elindultunk a pályaudvar felé, közben átmentünk a Forbach patak hídján.
Baiersbronn a völgyben
Foci mindenütt
60 éves a francia testvérvárosi kapcsolat
Rosenplatz
Rosensaal
Rosenplatz
Piac a Rosenplatz-on
Café am Eck
Híd a Forbach folyón
Házak a Forbach partján
Szelfi a hídon
10.30-kor indult a buszunk Freundenstadtba. Mivel felújítások zajlottak az utakon, kiderült, hogy ezúttal nem megy be a busz a központba, sőt, mire észrevettük, már visszafelé robogott velünk Baiersbronn irányába. Friedrichstalban leszálltunk (a sofőr még csak elnézést sem kért), óriási szerencsénkre 1 perc múlva indult a vonat vissza Freundenstadtba.
Friedrichstal, vasúti megálló
Friedrichstal
Jön a vonatunk!
Néhány perc múlva, 11-kor már újra Freudenstadtban voltunk.
Freudenstadt egy kb. 24.000 fős kisváros, 1599-ben I. Frigyes alapította. Járási központ, klimatikus nyaralóhely, egy fennsíkon fekszik. (1925-ben Németország legnaposabb városa volt.) A város központjának kiépítésére több terv is született, az első kettőn a tervezett kastély még a tér egyik sarkában állt volna, végül a harmadik valósult meg, ahol a kastélyt a szabályos négyzet alaprajzú tér közepére, 45 fokkal elfordítva tervezték. Végül a kastély nem épült meg, így a hatalmas tér üresen maradt, most ez Németország legnagyobb piactere. A tér körül egykor árkádos, favázas házak álltak, ezek sajnos nem maradtak fenn, de a mostani, újjáépített házak is árkádosak, ami nagyon hasznosnak bizonyult számunkra, hiszen egész nap esett. Már a város megalapítása utáni években számos tragédia sújtotta az itt élőket. Pestis, tűz, harmincéves háború, éhínség miatti kivándorlás; a város lakossága a tizedére esett vissza. De később újra benépesült, virágzásnak indult, egészen addig, amíg 1945 április 17-én a franciák tüzérségi támadást indítottak, a bombák és tűzvész következtében a belváros 95 %-a megsemmisült. A háború után azonnal megkezdődött az újjáépítés, végül egy olyan terv mellett döntöttek, amely ötvözte a hagyományosat a modernnel.
Freundenstadt, Stadtbahnhof
A vasútállomástól néhány perc alatt a piactérre értünk, amely 219 x 216 méter (vagyis majdnem szabályos négyzet alakú), 4,5 hektár területével Németország legnagyobb lakott piactere. Északi részén áll a városháza, amelyet szintén újjá kellett építeni a háború után. 1954-ben készült el a ma látható épület, tornya 43 méter magas.
Körbejártuk a teret, (mivel közben esni kezdett, az árkádok alatt), megnéztük a tér délkeleti részén álló Fekete-erdő-szökőkutat, amelyet stilizált madarak és a Fekete-erdő szimbólumai díszítenek.
A tér déli részén, pontosan a városházával szemben áll az 1608-ban épült evangélikus templom, amelynek különös formája (L-alakban a tér sarkán áll) azonnal megragadta a figyelmünket. Szerencsére nyitva volt, így belülről is meg tudtuk csodálni. (Részletek és több fotó itt.)
Háttérben a városháza
Városháza
Díszkút a piactéren
Árkádos házsor a tér északnyugati részén
A tér északi része a városházával
A tér keleti része
Fekete-erdő-szökőkút a tér délkeleti részén
Háttérben a templom
Játszótér a templom előtt
Harangtorony
Főbejárat az óratorony alatt, a kapu fölött az építtetők címereivel
Templombelső
Keresztelőmedence
Oltár és szószék
A mennyezet bordái
Óratorony
Amikor kijöttünk a templomból, már szakadt az eső, így továbbra is az árkádok védelmében csodáltuk tovább a teret. Sajnos, nem sokat láttunk belőle, mert az esti fesztivál miatt mindenütt sátrak, kordonok, korlátok voltak. Furcsa volt, hogy a tér nem sík, a közepe kiemelkedik, így onnan szinte fentről láttuk a templomot.
Árkádok alatt
A napernyők fölött a templom két tornya
A templom a tér közepéről nézve, esőben
A tér közepén két épület, az első a Technisches Rathaus (bármit is jelentsen ez) a turista információs irodával, előtte egy furcsa szobor, kiderült, hogy a város újjáépítésére emlékeztet, 1955-ben készítette egy helyi szobrász. A városiak viccesen Hypothekenvenus-nak nevezik, utalva az újjáépítés finanszírozására (Hypotheke: hitel, jelzálog).
Technisches Rathaus
Balra az emlékmű, jobbra a Stadthaus
"Hypothekenvenus"
Az oszloppal szemben áll a Stadthaus, benne a városi múzeummal, a könyvtárral és egy kávézóval. Az idő is ideális volt a múzeumlátogatáshoz (egyre jobban szakadt), ezért megnéztük a kiállítást. (Részletek és több fotó itt.)
Stadthaus
Bejárat a múzeumba
Turizmus a Fekete-erdőben
Élet az 50-es években
Tervek a piactér házainak újjáépítésére
A Stadtkirche kulcsa és a tűzben
megolvadt ólomüveg ablakok darabjai
Parasztszoba a Fekete-erdőben
Kötélverő műhely
Az utolsó reszelőkészítő műhelye
Cipészműhely
Szeszfőzde
Hajból készült ékszerek és dekorációs tárgyak
A Schweizer-terem
A város és a régió története tablókon
Egy magyar család története
A Stadthaus északról
Miután kijöttünk a múzeumból, megnéztük a városháza előtt álló, 1930-as évekből származó Neptun-kutat, aztán még megnéztük a tér északi részén álló házakat, köztük a sarkon álló épületet, amely 1609-ben városházának épült, működött benne börtön, középiskola és múzeum is, de most a rendőrségnek ad helyet.
Bementünk egy könyvesboltba, vettünk képeslapot, aztán találkoztunk Ilonával, aki eddig dolgozott.
Neptun-kút
Jobbra a városháza
Árkádok
A rendőrség épülete
Tábla a rendőrség épületének falán
Plakát a könyvesboltban
A rendőrség délről
Elmentünk Ili munkahelyére, a Freudenstadt szélén, a fák között, egy kis tó partján álló Hotel Langenwaldsee-hez.
A szálloda a tó partján
Hotel Langenwaldsee
Ezután hazamentünk Obertalba, és Gigéknél megebédeltünk. Az 1957-ben épült katolikus templom modern épületének emeleti lakásában laknak, gyakorlatilag a falu közepén, mégis közel a természethez.
A templom, ahol Gigiék lakása van
Négykor elautóztunk Mitteltalba, a Café Hagkopf-ba, ahol találkoztunk Johannes-szel, Ilona jó barátjával, aki németre tanította még a Hotel Engelben. Természetesen Fekete-erdő tortát kérem, nagyon finom volt, bár sokkal jobban érződött rajta az alkohol, mint amit eddig itthon kóstoltam.
Mitteltal
Café Hagkopf
Fekete-erdő torta
Kilátás a völgybe, eső után
Szelfi Johannes-szel
A Café Hagkopf terasza
Mitteltal házai
Miután hatkor elbúcsúztunk Johannes-től, még felmentünk a Ruhestein-ra, egy közeli hegycsúcsra. A 915 méter magasan húzódó hágó egykor forgalmas kereskedelmi útvonal volt, hiszen itt volt egykor Baden és Württemberg határa. A kereskedő és utazók itt pihentek meg a megerőltető utazás közben, innen származik a hely neve. Először egy vendéglő, majd egy szálloda nyílt itt, később a télisportok kedvelői jártak ide, síliftek és egy síugrósánc található a hegyen.
Itt áll a Nemzeti park modern központi épülete is, de nem sokat láttunk belőle, akkora volt a köd.
A Nemzeti park központja
Busz a ködben
Ruhestein története
Fél nyolckor már otthon voltunk, kipróbáltuk az új ország-város-kártyát, megvacsoráztunk, aztán megnéztük a két újabb negyeddöntőt, Anglia és Hollandia is tizenegyesekkel jutott tovább.
Ország-város
Kilátás az erkélyről este 9-kor
07.07.
Obertal, Mitteltal, Buhlbach, Klosterreichenbach
Vasárnap reggel megint napsütésre ébredtünk, a tegnapi esőnek nyoma sem volt. Megreggeliztünk, aztán 9-kor gyalog indultunk le a hegyről. Végigsétáltunk a Rechtmurgstraße-n, végig a patak partján, amíg le nem értünk a falu központjába. Közben elmentünk a Hotel Engel előtt, ahol Ilona 10 évvel ezelőtt elkezdett dolgozni.
Obertal egy 1350 lakosú kis falu, közigazgatásilag Baiersbronn-hoz tartozik, 580 és 700 méter közötti magasságban fekszik, de a területén magasodik a Ruhestein és az 1055 méter magas Schliffkopf is. A falu a Schwarzwald Mitte/Nord Nemzeti Park területén fekszik, itt ered a Murg két ága, a Rotmurg és a Rechtmurg, amelyek a falu központjában egyesülnek. Néhány kihalástól fenyegetett növény is él itt, például a hegyi árnika vagy néhány ritka orchideafaj.
Obertal első írásos említése 1394-ből származik (egy Tannenfels vára melletti parcella adásvételéről van szó), a völgy akkoriban a Württembergi hercegek birtoka volt, akik megengedték a lakosoknak, hogy vadásszanak, halásszanak és állatokat tartsanak. 1519-ben Württemberg Ausztriához tartozott, ekkor tiroli vallási menekültek, katonák települtek le itt. 1700 után gazdasági fellendülés kezdődött, amikor megnőtt a fa, mint nyersanyagforrás jelentősége. Az itt kitermelt fát egészen Hollandiáig szállították, majd 1758-ban megépült az üveggyár Buhlbach-ban. Az ipari korszaknak 1900 körül vége lett, az üveggyárat 1909-ben bezárták, ezért új bevételi forrás után kellett nézni. Ekkor épültek a szállodák és vendéglők, Obertal pedig a turizmus és vendéglátás egyik jelentős központja lett.
1933-ban megépült az evangélikus templom, majd a temető, Obertal pedig 1965-ben önálló gyülekezet lett. 1957-ben megépült a katolikus templom (ennek a modern épületében élnek Gigiék), de ez a gyülekezet Baiersbronnhoz tartozik. Általános iskolájának 70 diákja van, az óvodába 50 gyerek jár. A faluban évente 10.000 vendégéjszakát töltenek a vendégek. A faluban kb. 200 munkahely van, főleg a vendéglátás és a kézműipar területén. A mezőgazdaság nem jelentős, bár néhányan szarvasmarhát és juhokat tenyésztenek.
A ködös domboldal 8 óra előtt
Napsütés 9-kor
Indulunk a faluba
Napsütötte domboldal
Híd a Rechtmurg fölött
Mini-vízesés az út mellett
Hotel Engel Obertal
A falu központjában találtunk egy ösvényt, ahol egy tábla azt mutatta, hogy itt kell felmenni az evangélikus templomhoz. Megcsodáltuk az 1933-ban épült, fából készült templomot és a mögötte lévő, szép fekvésű temetőt. (Részletek és több fotó itt.)
Feljáró a templomhoz
Obertal főutcája
Evangélikus templom
Szökőkút a templom előtti téren
Újrahasznosított játékszerek a templom oldalában
Temető
Templombelső
Oltár
Óvoda
Café Murg
Timi a Rotm urg hídján
Café Murg
Hotel Adler Post
Ruhesteinstraße
Rotmurg
Az önkéntes tűzoltók és a hegyimentők központja
Miután visszaértünk a központba, a tűzoltólaktanya és a templom között megnéztük a kis fakunyhóban kiállított hidraulikus vízipumpát, amit 1797-ben talált fel egy francia mérnök. A pumpa egykor Marienheide vízellátásáért felelt, majd 1931-ben Ruhesteinban állították fel, ahol 220 méter magasra pumpálta fel a vizet, gondoskodva ezzel számos hotel és fogadó vízellátásáról. Végül 1990-ben lecserélték egy dízelaggregátorra, de az obertaliak megmentették, restaurálták és 1998-ban felállították az erre a célra készült faházikóban.
A pumpa az 1998-ban épült kunyhóban
10-kor találkoztunk Gigivel. A mai napra túrázást terveztünk, ezért először tanulmányoztuk a falu térképét. Első úti célunk Tannenfels várromja volt, ami csak néhány kilométerre van Obertal-tól. A túrát a templommal szemben lévő Kurpark-ban kezdtük, ahol a házunk mellett csordogáló Rechtmurg, és a Ruhestein felől érkező Rotmurg egyesül, és Murg-ként folytatja útját. A park gyönyörű, gondozott sétautak, a csörgedező patak, egy bájos kis tó tavirózsákkal és Obertal apró fürdője, amit éppen most tisztítottak ki.
Obertal turistaútvonalai
A Murg
Obertal fürdője
Kurpark Obertal
Tavirózsák
Szelfi a stégen
Miután végigmentünk a parkon, elindult felfelé a túraösvény. Hamarosan a Sonnenhütte-hez értünk, majd - egy nyugdíjascsoport nyomában - egy erdeiiskola-féleséghez, ahol egy aranyos tanösvényen mentünk végig, amely bemutatta az itt élő növény- és állatvilágot.
Sonnenhütte
Forrás
A tanösvény kezdete
Továbbindultunk a várrom felé egy elég meredek úton, majd az íjászegylet székházához jutottunk, ahol egy hideg vizű forrást találtunk. Innen jobbra indultunk, megcsodáltuk a gyönyörű kilátást a falura, majd folytattunk utunkat.
Az íjászegylet székháza
A völgyben Obertal
Túraútvonalak
Néhány száz méter megtétele után megláttuk végre az egykori Tannenfels várának festői romjait. (Részletek és több fotó itt.)
A vár fentről
Szelfi a várral
A szikla déli sarka
A várba vezető lépcső
Miután megnéztük a várat, elindultunk lefelé a túraösvényen, lent a völgyben már látszottak Mitteltal házai. Leereszkedtünk a faluba, (közben alig győztük fényképezni a gyönyörű kilátást), elmentünk egy farm mellett, ahol a tyúkok egy furcsa, fehér műanyag ólban laktak. Egyáltalán nem illett a tájba, de ez a tyúkokat és a kecskéket láthatóan nem zavarta.
A völgyben Mitteltal házai
Timi az úton
Mitteltal
Kecskék és a furcsa tyúkól
Innen jöttünk
Ez már Mitteltal
Virágos porta
A Murg
Mitteltal egy kb. 2000 fős kis falu, 570 méter magasan fekszik, szintén Baiersbronnhoz tartozik közigazgatásilag. A források falujának is nevezik, de híres a közponjában álló Hotel Bareiss-ról, és a Naturbad-ról is. Ez utóbbit mi is megnéztük, a régi szabadstrandból jött létre, olyan a medencéje, mint egy mesterséges medence, de valójában vizinövények és állatok élnek benne. Persze, nem azért néztük meg, mert fürödni akartunk, hanem azért, mert a hegyről lefelé Giginek az az ötlete támadt, hogy itt ebédelhetnénk. Bár az étterem a fürdő területén van, de egy külön ajtón be lehetett menni, ha megígértük, hogy csak enni-inni fogunk. Nagyon finom ebédet ettünk, én egy óriási tál salátát sült pulykafalatokkal, Timi currywurst-ot salátával, Gigi pedig finom szendvicset. Megkóstoltuk a helyi jellegzetességet, a Alpilsbacher sört is, mert Timi ilyen szeretne vinni Daninak ajándékba.
A Naturbad bejárata
Itt ettünk
A vendéglő
Alpirsbacher
Saláta sült pulykával
Currywurst
Az ebédünk
Hamutálak
A medence
A medence növény- és állatvilága
Üres strand
Miután jóllaktunk, elindultunk vissza Obertal-ba. Végig a Murg mellett a völgyben vezetett az út, kétfelől gyönyörű domboldalak, szép házak és persze fenyőerdők mindenütt.
A Murg völgyében
Az Obertal-ba vezető út
Murg
Megérkeztünk Obertal-ba
Miután beértünk Obertal-ba, elmentünk Gigiékhez. Mivel már majdnem kettő volt, úgy döntöttünk, nem gyalogolunk fel Buhlbach-ba, hanem busszal megyünk. (Minden nap egyszer, 14.30-kor indul az idegenvezetés az üveggyárban, nem akartuk lekésni!) Szerencsére 2-kor jött is a busz, néhány perc alatt felértünk, közben elmentünk a házunk előtt is, hiszen csak néhány száz méterre lakunk az üveggyártól. Kicsit csodálkoztam, hogy a buszjegy majdnem annyiba került ezen a néhány perces úton, mint tegnap innen Freudenstadt-ba, de a sofőr (spanyolul) elmagyarázta, hogy ez már csak így van.
Buhlbach tulajdonképpen Obertal része, hírnevét főleg annak köszönheti, hogy itt működött a 17-18. században a Fekete-erdő legnagyobb és legjelentősebb üveggyára. Itt fejlesztették ki azt a különleges pezsgősüveget, ami az alján lévő bemélyedésnek köszönhetően elbírta az üvegben létrejövő nyomást. Egykor évente 2 millió szájjal kifújt üveget importáltak innen a világ minden részébe, még Szentpétervárra, a cár udvarába is.
Megnéztük a gyár egykori épületeiben berendezett kiállítást, ami bemutatta a gyár történetét, az üveggyártás folyamatát, az itt élő emberek életét. (Részletek és több fotó itt.)
Az egykori turbinaház, a múzeum főépülete
Az őrlőház
Üvegcserepek
A gyár területe
A faúsztatást bemutató makett
A gyár makettje
A gyár történetét bemutató tablók egyike
Timi és Gigi az idegenvezetőt hallgatják
Üvegfújás
Üvegfújó formák
Korabeli konyha
Hálószoba
Iskola
Kemence
Szövőszék
Az egykori fogadó
Az egykori Böhringer-villa
Miután megnéztük a gyárat, gyalog visszaindultunk a faluba. Ezúttal nem a megszokott úton mentünk, hanem a dombokon át, mert Gigi meg akarta mutatni azt az óriási hintát, amit az egyik domboldalon szereltek fel, és ahonnan látni lehet a falut. Végül már majdnem ott voltunk, de az odavezető út le volt zárva, így nem tudtunk odamenni. Félretettük a programot holnapra.
Névvel ellátott pad egy ház előtt
Német zászlók mindenüt
Út a falu felett
Alattunk Obertal
Hotel Engel
A fák között a templom
Milyen romantikus!
Talicska csizmában
Útközben megnéztük azt a házat, ahol Gigi dolgozik, és egy nagyon érdekes helyet, egy gázlót, ahol a sekély víz, az alacsony part lehetővé tette, hogy egykor a lovasszekerek, ma pedig az autók (majdnem) száraz lábbal átkelhettek a patakon. Persze azért épült mellé egy gyalogoshíd is, ezen keresztül lehet (tényleg száraz lábbal) megközelíteni az iskolát és a templomot.
Ebben a házban dolgozik Gigi
Gázló a Rotmurg-on
A gázló a hídról
Az út a hintához
Egyre meredekebb
Alattunk Obertal
Ott van fent a hinta
Újra a faluban
Miután a hinta megkeresését eltettük holnapra, visszamentünk Gigiékhez, kocsiba ültünk, és átmentünk Klosterreichenbach-ba, Johannesékhez. Fent laknak egy hegyoldalban, az utolsó házban, állítólag sokszor jönnek a kertjükbe őzikék és nyulak. Találkoztunk a családdal is, ott volt Johannes fia, menye és a 10 éves unokája is. A felesége nemrég balesetet szenvedett, éppen lábadozott.
Johannes háza
Az út Johannesék előtt
A kilátás a ház elől
Miután elbúcsúztunk, lementünk a faluba és megnéztük a híres, 1082-ben alapított kolostort, ami meglepő módon most evangélikus templomként működik. Mivel már késő volt, bemenni nem tudtunk a templomba, csak kívülről jártuk végig az egykori kolostor megmaradt épületeit, a gyógynövénykertet és az egykori falakat. (Részletek és több fotó itt.)
A templom északról
A templom keletről
A templom délről
Timi az óvoda előtt
A börtöntorony
A kolostor gyógynövénykertje
A templom bejárata az előcsarnokból
Előcsarnok
A kolostor fala és a templom tornyai
Fényképezés közben
A kolostor mellett egy szépen gondozott parkot láttunk, benne egy óriáspaddal, amit természetesen rögtön kipróbáltunk.
A gyönyörű park
Az óriáspad
Szelfi a padon
Este nyolckor elindultunk haza, fél kilenckor már az erkélyről csináltuk a (még mindig napfényes) fényképet a faluról és az azt körülvevő dombokról. Vacsorára Maultasche-t készítettünk Schupfnudel-lel, joghurtos, hagymás mártásban. Nagyon finom lett!
Kész a vacsora!
07.08.
Obertal, Burg Hohenzollern
Hétfőn reggel korán keltünk, ráérősen megreggeliztünk, aztán 9-kor elindultunk sétálni. Úgy gondoltuk, megpróbáljuk megkeresni a hintát, de most egy másik úton közelítjük meg, hátha az nem lesz lezárva. Végigsétáltunk a falu központján átvezető úton, és az Aiterbach felé vezető úton elindultunk fel egy dombra. Többször is megkérdeztük, merre kell menni, végül odataláltunk a panorámahintához.
Napfelkelte a völgyben
Hotel Engel
Itt balra
A völgyben Obertal
Végre egy tábla
Erdei út
Gyönyörű kilátás
Középen a hinta
Előttünk a hinta, a völgyben Obertal
Timi a hintán
Miután kihintáztuk magunkat és kigyönyörködtük magunkat a csodaszép kilátásban, elindultunk visszafelé. Megpróbáltuk megtalálni azt az utat, amit tegnap kerestünk. Kiderült, hogy egészen közel voltunk, néhány méterre, de egy háztulajdonos lezárta az utat, hogy senki ne menjen el a háza mellett.
Úton hazafelé
Emellett a ház mellett vezetett a lezárt út
Miután visszaértünk a faluba, úgy döntöttünk, elmegyünk a Möhre-gyár kiállítótermébe, és veszünk néhány fából készült ajándékot. Végül elég sokáig elnézelődtünk, gyönyörű dolgokat láttunk, alig tudtunk választani.
Timi a bemutatóterem előtt
Már elmúlt dél, amikor elindultunk vissza Obertalba. A Murg-patak partján sétáltunk, igyekeztünk, mert előtte megnéztük, hogy az élelmiszerbolt 12.30-kor bezár és ott akartunk ebédet venni. Végül sikerült odaérni, a parkban megebédeltünk és egykor találkoztunk Gigiékkel.
A gyár a patak felől
Balra a hegyen át, jobbra a patak partján
Timi és a Murg
Házak a Murg partján
Kurpark Obertal
Itt ebédeltünk
A St. Markus templom
Kocsival elindultunk a Hohenzollern-várhoz, délután 3 előtt értünk oda. Egy Hechingen nevű város mellett áll, egy magas hegy tetején, így már messziről látszik az aránylag lapos tájon.
Úton a várhoz
A távolban a vár
A parkolóból kisbuszok vittek fel bennünket a várhoz. Olyan szűk volt az út, hogy alig tudott fent megfordulni.
Ilona a kisbusz előtt
A kisbusz a várban
Ezután megnéztük a gyönyörű várat, amely 1000 évvel ezelőtt épült és ami ma is a Hohenzollern-család tulajdonában van. (Részletek és több kép itt.)
Timivel a vár kapujában
A kaputorony
Az evangélikus kápolna
A várudvar
Az egykori ebédlő
Az egykori könyvtár
A király nappalija
A király hálószobája
A királynő hálószobája
A kék szalon
A személyzeti lépcső
A hercegnő hálószobája
Az őrtoronyba vezető lépcső
Várudvar
Utazóágyak a pincében
Timi a kazamatákhoz vezető lépcsőn
A pincében
Az őrök szobája
A kazamatákból kivezető lépcső
Szelfi a bástyán
Kilátás
Istálló
A katolikus kápolna bejárata
Előtér
A katolikus kápolna
Kaputorony
Víztorony
Miután megnéztük a várat, este hatkor indultunk haza. Megint a kínai étteremben vacsoráztunk, ezúttal levest és zöldséges tésztát ettünk.
Úton hazafelé
Leves
Terített asztal
Zöldséges tészta
Kínai étterem
Kilátás az erkélyről este 10-kor
Gutach, Baden-Baden
A mai napra két kirándulást terveztünk, délelőtt a Gutach nevű faluban található skanzent látogattuk meg, délután pedig Baden-Baden-ba utaztunk.
Mivel Giginek ma dolgoznia kellett, csak Ilona jött értünk reggel fél kilencre, és már útnak is indultunk. Gyönyörű kisvárosokon és falvakon utaztunk keresztül és háromnegyed 10-kor meg is ékeztünk.
Úton Gutach-ba
Leparkoltunk, átsétáltunk a vasúti sínek alatti aluljárón, megvettük a jegyet és megnéztük a Vogtsbauernhof nevű skanzent. (Részletek és több kép itt.)
A skanzen bejárata
Hippenseppenhof
Vogtsbauernhof
Hotzenwaldhaus
Miután megnéztük a skanzen gyönyörű házait, fagyiztunk egyet és továbbindultunk Baden-Baden-be.
A Gutach-patak
Fél kettő után indultunk, most is gyönyörű kisvárosokon mentünk keresztül, 3 órakor értünk Baden-Baden-be.
Baden-Baden egy kb. 60.000 fős fürdőváros, az Oos folyó völgyében fekszik, 2021 óta a világörökség része.
A város területén található fürdőket már a rómaiak is ismerék. A város régi része amfiteátrum-szerűen egy dombon épült, az újabb részek pedig a domb lábánál. A város a középkorban elpusztult, de a 12. században már újra említik. Fénykorát a 19. században élte, amikor a luxusszállodák, a híres kaszinó és a lóverseny számos hírességet vonzott. Nyaralt itt Viktória királynő, I. Vilmos, Napóleon vagy Berlioz. Dosztojevszkij itt írta a A játékos című regényét, sőt, állítólag itt született Tolsztoj Anna Karenina című műve is. A második világháború után a szövetséges hatalmak francia erőinek központja lett, az akkori katonai reptérből alakították ki a mai Karlsruhe/Baden-Baden polgári repülőteret.
Először a Baden-Baden keleti részén fekvő hegyre, a Merkur-ra mentünk fel, itt pedig a Merkurbergbahn-nal, vagyis egy siklóval mentünk fel a hegy tetejére. A siklót 1913-ban nyitották meg, a 668 méter magas hegycsúcsra visz fel néhány perc alatt. Majdnem 1200 méteres hosszával és 58%-os legmeredekebb részével ez Németország leghosszabb és legmeredekebb siklója.
A Merkurbergbahn lenti állomása
Az állomás a hegytetőn
Miután felértünk, sétáltunk egyet a hegytetőn. Gyönyörű volt a kilátás, a hegy oldalában paplanernyősök szoktak elindulni. Körbesétáltunk a tornyot, láttunk játszóteret,
Jobbra az állomás
Kilátás
Étterem a hegytetőn
Túraösvény, jobbra a paplanernyősök kiinduló helye
Háttérben az étterem és az állomás
Belépés csak pilótáknak!
Kút a hegy tetején
A névadó római isten, Mercurius emléktáblája
Mercurius
A torony a hegy tetején
Ilona és Timi az árnyékban
Óriáskockák
Játszótér
Indulunk lefelé
Újra a lenti állomáson
Miután leértünk, visszaültünk a kocsiba és lementünk a városba. A központban sikerült parkolni, így ahogy feljöttünk a föld alól, máris egy gyönyörű parkban találtuk magunkat, egy óriási vízeséssel és egy szép templommal. Az Augustaplatz-on álltunk, szemben velünk pedig az Evangelische Stadtkirche. 1857-ben szentelték fel, neogótikus stílusban épült, részben a helyiek, részben a fürdővendégek kívánságára. (A 19. század közepéig nem volt evangélikus közösség Baden-Baden-ben.)
Szökőkút, háttérben az Evangélikus templom
Elindultunk sétálni, megcsodáltuk a csodálatos épületeket, parkokat és sétányokat.
Az Oos folyó
Miután átkeltünk az Oos-folyón, végigsétáltunk a Lichtentaler Allee-n, amely Németország legszebb fasorai közé tartozik. A 16. században hozták létre, a malomtól a Lichtenthal kolostorhoz vezetett. A 19. század elején angolparkká alakították, majd 1999-ben a Lothar nevű orkán 100 fát tőből csavart ki. A város lakói összefogtak, és 200 új fát ültettek. Az adományozók neveit egy táblán tüntették fel.
A Goetheplatz-on áll a városi színház, amely 1862 augusztusában nyílt meg, kívül klasszicista, belül francia rokokó stílusban épült, a párizsi Opera mintájára. Kimondottan a megnyitóra komponálta Hector Berlioz a Beatrix és Benedek című vígoperáját, amelynek szövegkönyvét ő maga írta, Shakespeare Sok hűhó semmiért című darabja alapján.
Goetheplatz
Színház
Atlantic Parkhotel
Baden-Baden
Ezután elindultunk megkeresni a város legfontosabb épületét, vagyis a Kurhaus-t. Kiderült, hogy néhány méterre állunk tőle, csak végigséstáltunk az 1864-ben épült Kurhaus-Kollonade-n, vagyis oszlopokra támaszkodó egyemeletes épületek során, amelyek mindegyikében divatos üzletek működnek, elmentünk a most üres "koncertkagyló" mellett, és már ott is álltunk a Kurhaus előtt.
Kurhaus Kolonnade
A "koncertkagyló"
A klasszicista stílusban épült hófehér Kurhaus az 1766-os Promenadenhaus helyén létesült három lépésben. Először a középső rész épült meg 1823-ban, melynek előcsarnokát 8 korinthoszi oszlop díszíti. A jobboldali szárny 1854-ben készült el, ebben kapott helyet a világhírű kaszinó, a baloldali pedig 1917-ben épült, itt van az impozáns előcsarnok és az első emeletre vezető díszlépcső. Az épületben számos rendezvényt tartanak, minden évben itt hirdetik ki az év német sportolója választás eredményét, itt tartotta ülését a NOB 1981-ben, és hírdette ki, hogy Calgary és Szöul lesznek az 1988-as téli és nyári olimpiák színhelyei.
Kurhaus
A Kurhaus parkja
A kaszinó bejárata
Mivel nyitva volt az ajtó, bementünk az impozáns előcsarnokba, sőt, találtunk egy lépcsőt, ami levezetett az alagsorba, ahol a nyerőautomaták voltak. Először csak be akartunk kukkantani, de kiderült, hogy ha leadjuk a személyinket, ingyen bemehetünk és ezt a lehetőséget nem akartam kihagyni. Sőt, még egy 10 euróst feláldozva a szerencsémet is kipróbáltam az egyik gépnél, de kb. 10 mp alatt sikerült elveszíteni a pénzt.
A Kurhaus északról
Miután kiéltem nem létező játékszenvedélyemet, kimentünk az épületből és elsétáltunk a néhány méterre álló Trinkhalle-ig. Az 1842-ben elkészült épület 90 méter hosszú, nyitott oszlopcsarnokát 16 korinthoszi oszlop tartja, falát pedig 14 óriási falikép díszíti, amelyek mindegyike a környék egy-egy kirándulóhelyét mutatja be, a hozzá tartozó legendával vagy mondával. (Emiatt emlegette Johannes ezt a helyet Sagenhalle néven.) Megcsodáltuk a festményeket, elolvastuk a történeteket, sőt, még a vizet is kipróbáltuk az ivócsarnokban. (Forró volt!)
-
Kurpark
A Trinkhalle délről
Az oszlopcsarnok, balra a faliképek
A Mummelsee legendája
Allerheiligen legendája
A Trinkhalle északról
Miután kijöttünk az ivócsarnokból, még egyszer megcsodáltuk a Kurhaus épületét a park keleti részéről, majd a jól ismert úton visszasétáltunk a kocsihoz.
Kurhaus
A házak között látszik a Merkurberg
Augustaplatz
Pontosan 6-kor indultunk haza, méghozzá Németország legrégebbi és egyik legszebb panorámaútján, a Baden-Baden-t Freudenstadt-tal összekötő 75 éves Schwarzwaldhochstraße-n, vagyis a B500-as úton. Útközben többször megálltunk, hogy megcsodáljuk a gyönyörű kilátást, és két hosszabb pihenőt is tartottunk, az egyiket a Hochkopf-on, a másikat pedig a Mummelsee-nél, amelyről már olvastunk a Trinkhalle-ban.
Először a Hochkopf-nál álltunk meg, ahol a gyönyörű kilátás mellett egy síliftet is láttunk.
Hochkopf
Kilátás a völgyre
A lesiklópálya
Sílift
Hét óra előtt értünk a Mummelsee-hez, amely egy 18 méter mély gleccsertó 1028 méteres tengerszint feletti magasságban. A tó neve a fehér tavirózsa népies nevére (Mummel) vezethető vissza. Érdekes, hogy a víz PH-értéke 5 alatt van és nagyon szegény tápanyagokban, így nem élnek benne sem halak, sem tavirózsák. A tó szerepel Grimmelshausen, barokk író 1668-ban megjelent A kalandos Simplicissimus című regényében. A tó partján szálloda és étterem, padok és stégek, nagyon kellemes kirándulóhely.
Berghotel Mummelsee
Információs táblák
Grimmelshausen emléktáblája
Mummelsee
Berghotel Mummelsee
A tó egy része már árnyékban
Sétaút a tó körül
Negyed 8-kor értünk a Murg Café-ba, ahová Johannes hívott meg bennünket egy búcsúvacsorára. Minden kedden Flammkuchen-napot tartanak itt, így mi is ezt próbáltuk ki. Johannes szerint itt a legfinomabb a Flammkuchen és itt a legvékonyabb a tésztája. Én spenótos-lazacosat kértem, aztán desszertként együtt rendeltünk egy almás-fahéjasat, amit flambíroztak is. Tényleg nagyon finom volt, mindent megettünk és jót beszélgettünk.
Murg-Café
Saláta
Spenótos lazacos Flammkuchen
Fahéjas almás
Időjárás-előrejelzés
Murg-Café
Ezután Timivel hazasétáltunk, kb. 22 perc alatt, háromnegyed tízre értünk a lakásunkba. Összecsomagoltunk és korán lefeküdtünk.
A házunk
07.10
Allerheiligen, Stuttgart
Szerda reggel lehoztuk a csomagjainkat, leadtuk a kulcsot, Ilona fél 8-kor jött értünk. Úgy terveztük, hogy délelőtt még megnézzük Allerheiligen kolostorának romjait és az ottani vízesést. Hűvös idő volt, de szerencsére a délelőttöt megúsztuk eső nélkül.
Kilátás reggel hétkor
Felhők a völgyben
Búcsú a házunktól
Kb. 20 perces gyönyörű út után megérkeztünk Allerheiligen kolostorának festői romjaihoz. (Részletek és több kép itt.) Megnéztük a romokat, az egyik melléképületben berendezett kiállítást és a kolostor barokk, teraszos kertjét.
A kolostor a hegyek között
Vendégfogadó a kolostor mellett
A kolostor makettje
A kolostor barokk kertje
A teraszos kert
A Lierbach patak
Miután megnéztük a kolostort és a kertet, követtük a Lierbach patakot a völgyben. Ez a út a néhány kilométerre innen található vízeséshez vezet, de mi csak néhány száz métert sétáltunk lefelé, kisebb zúgókat azért így is láttunk, de a nagy vízeséshez már nem volt időnk elmenni, hiszen még vissza kellett autóznunk Freudenstadt-ba a vonathoz.
A vízeséshez vezető út
Újra a kolostornál
Parkoló
Negyed 10-kor értünk vissza a parkolóba, félóra múlva Baiersbronn-ban voltunk, a kocsiból még lefényképeztem az ikonikus feliratot.
10 óra után átértünk Freudenstadt-ba, 10.13-kor indult a vonatunk Stuttgartba, 11.48-kor érkeztünk meg.
Freudenstadt, Hauptbahnhof
Stuttgart egy kb. 630.000 lakosú város, Baden-Württemberg tartomány fővárosa, Németország hatodik legnagyobb, és egyben egyik legsűrűbben lakott városa. Neve a Stutengarten szóból ered, nem véletlenül látható egy ló a város címerében. A Neckar völgyében fekszik, legalacsonyabb és legmagasabb pontja közötti különbség majdnem 350 méter.
A várost a 10. században alapította egy sváb herceg, de már i.e. 7. évezredben fontos mezőgazdasági terület volt, a Római Birodalom idején pedig erődöt építettek ide. A második világháború idején súlyos károkat szenvedett, ma fontos gazdasági és ipari központ, számos nagyvállalat (a Mercedes, a Porsche és a Bosch) székhelye. Itt született a filozófus Hegel és az író Wilhelm Hauff is, akinek a könyvét megvettem Gutach-ban.
Néhány perccel dél előtt érkeztünk Stuttgartba, és mivel olyan jegyet vettünk reggel, ami a városi közlekedésre is érvényes volt, ezért S-Bahn-nal mentünk a Stadtmitte megállóig.
Követjük a vonalat!
A feldúlt állomás
Az állomás egyik bejárata
Negyed egykor értünk a városközpontba, sajnos ez itt nem óvárost jelentett, hanem modern épületeket.
Először megnéztük az Evangélikus templomot. (Részletek és több kép itt.)
Evangelische Stiftskirche
Foci még itt is!
Templombelső
Ulrich és Ágnes síremléke
Szószék
Oltár
A templom délkeletről
Miután megnéztük a templomot, bementünk a közeli vásárcsarnokba, vagyis Markthalle-ba, amely 1914-ben épült, szecessziós stílusban.
A Markthalle bejárata
A vásárcsarnok épülete délről
A vásárcsarnok a Karsplatz felől
Ezután megérkeztünk a Karlsplatzra, amelyet a Foci EB miatt most szurkolói zónává alakítottak, így elég nehéz volt meglátni a sok műanyag és színes plakát mögött meglátni a történelmi jelentőségű épületeket. A tér legfontosabb épülete természetesen az Altes Schloss, előtte áll egy óriási kocka alakú kövekből álló emlékmű, amely 2004-ben állítottak fel és Claus von Stauffenberg gróf Hitler elleni 1944. július 20-i merélnyletkísérletére emlékeztet. A tér közepén I. Vilmos, porosz király és német császár 1898-ban felállított lovas szobra áll.
Altes Schloss
Az északkelti torony
Stauffenberg-emlékmű
Szobor és szurkolói zóna
I. Vilmos emlékműve
Színpad
A tér keleti része
A Karlsplatz-ot egy forgalmas, többsávos út választja el a Schlossplatz-tól, amelynek névadója, a Neues Schloss (vagyis Új kastély). A három szárnyból álló barokk kastély építése 1746-ban kezdődött és 1807-ben ért véget. Egykor ez volt a württembergi hercegek és királyok rezidenciája, ma pedig a Pénzügyminisztérium és a Gazdasági Minisztérium működik benne. Sajnos, az épületből nem sokat láttam, egyrészt az egyre erősebb eső miatt, másrészt pedig az előtte lévő, gondolom nagyon impozáns tér teljesen le volt zárva, ez is szurkolói zónává alakult, bár egyetlen szurkoló sem volt a területen.
Neues Schloss
Miután csináltam néhány képet a Neues Schloss-ról, visszamentem az út túloldalára, megnéztem az Alte Kanzlei sarkánál álló (sőt, azzal egybeépített) Merkur-oszlopot, (amely 1598-ban épült, eredetileg víztorony volt, 20 méter magas és egy Merkur-szobor áll a tetején) és közelebbről is felfedeztem az Altes Schloss-t. (Részletek és több fotó itt.)
Balra a templom, jobbra a Merkúr-oszlop
Merkúr-oszlop
Altes Schloss
Az Altes Schloss északkeletről, balra a múzeum bejárata
A Schlossplatz felőli bejárat
Az árkádos belső udvar
Eberhard szobra
Stuttgart – Wikipedia
Szelfi Eberhard szobrával
Miután megnéztük a várat, elindultunk vissza a metrómegállóhoz. Először a Schillerplatz-on mentünk keresztül, melynek északkeleti sarkán az Alte Kanzlei áll, amely egykor a hercegi közigazgatást szolgálta, ma pedig elegáns étterem működik benne. A tér közepén természetesen Schiller szobra áll, amelyet 1839-ben állítottak fel, és amely az első nagy költőemlékmű volt Németországban. A költő háta mögött a Prinzenbau, a württembergi hercegek egykori városi kastélya, amely 1607-ben épült reneszánsz stílusban, de a 17. század végén klasszicista stílusban átépítették. Ma az Igazságügyi Minisztérium működik be. A tér délnyugati oldalán, közvetlenül a templom mellett áll a Fruchtkasten későgót kőépülete, amely Stuttgart egyik legrégebbi megmaradt épülete. A házat először 1393-ban említik, mint présház, majd később gabonatárolóként használták. 1596-ban, a tér kiépítésekor, reneszánsz homlokzatot kapott. Ma a "Muzsika háza", a múzeum hangszergyűjteményének és zenei eseményeknek, koncerteknek ad otthont.
Alte Kanzlei
Schillerplatz, balra a Stiftskirche, mellette a Fruchtkasten
Prinzenbau
Fruchtkasten
Schillerplatz, középen áll Schiller szobra
Fél kettőkor elegünk lett az esőből és meg is éheztünk, ezért megkerestük a Five Guys nevű hamburgerezőt, ahol megebédeltünk és kicsit megszárítkoztunk.
Five Guys
Timi sorban áll
Miután jóllaktunk, a 14.12-es S-Bahn-nal kimentünk a reptérre, 25 perc volt az út a Flughafen/Messe megállóig.
Ez a miénk
Megérkeztünk a reptérre
Fél ötkor beszálltunk a gépbe, de a kapitány közölte, hogy még kb. 40 percet várnunk kell, amiből végül egy óra lett, így csak fél hat után szálltunk fel és pontosan este hétkor értünk Ferihegyre. A nagy táblán azt láttuk, hogy szinte mindegyik járat késett egy-két órát.
Beszállás
Budapest
Megérkeztünk!
A 200E busszal kimentünk a vasútállomásra, Timi vonata háromnegyed nyolckor, az enyém negyed kilenckor indult. Nagyjából egyszerre értünk haza, én fél 11után már a lakásban voltam.
Megjött Timi vonata
Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése