Zamárdi
(Solt, Simontornya, Balatonvilágos, Ádánd, Siófok, Bokod, Majk, Andocs, Kereki, Iregszemcse, Ozora)
2024. október 27-31.
10.27.
Solt, Simontornya, Zamárdi
Vasárnap reggel 8-kor indultunk Csongrádról, az első megállónk Solton volt, a Meleghegyi pincesort néztük meg. 3/4 tízkor értünk ide, gyönyörűek voltak a sárgás színekben pompázó fák között álló présházak, amelyek között van néhány olyan is, amelyet állandóan laknak. 180 méteres tengerszint feletti magasságával ez az Alföld legmagasabb pontja, a hegy talaja kövesagyag, melyet 3-20 méter vastagságban humuszban gazdag barna homok borít. Ez a homokréteg kiválóan alkalmas szőlő- és gyümölcstermesztésre, a szőlőhegy fekvése pedig ideális arra, hogy a Nap reggeltől-estig melegítse a szőlők talaját. Kb. 500 pince található itt, amelyeket mélyen bevájtak a hegy oldalába. A pincelyuk fölött több méter vastag földréteg volt, amely kiváló hőszigetelő. A pincék elé présházak épültek, amelyekben a szőlőfeldolgozás eszközein kívül a vendégfogadáshoz szükséges asztalok, padok is megtalálhatók. A pincefalu központjában egy fából faragott szobrot is láttunk, egy gazda éppen bort fejt egy lopótökkel.
10-kor továbbindultunk és néhány perc múlva már át is értünk Dunaföldvárra, ahol ettünk egy finom meggyes krémest a Marcipán cukrászdában.
Marcipán cukrászda, Dunaföldvár
Meggyes krémes
A rövid pihenő után továbbindultunk és egy óra múlva megálltunk Simontornyán, a vár előtt. Tavaly ilyenkor már jártunk itt, (beszámoló itt), de akkor csak kívülről néztük meg a várat, most több időnk volt, így be is mentünk és megnéztük a vár történetéről szóló kiállítást is. (Részletek és több kép itt.)
Simontornya vára
Balra a Szent Simon templom
A vár bejárata
A loggia megmaradt részlete
Várudvar az Öregtoronnyal
Csoportkép a vár udvarán
A kiállítás részlet
I. János király pecsétje
A vár makettje
Az oszlopok és a boltívek megmaradt részei a kőtárban
Reneszánsz ajtókeret-töredék
Kőtár az egykori lovagteremben
Az emeletre vezető lépcső
Az emeleti loggián
Nemesi ősgaléria az első emeleten
Az érmeleletet bemutató terem
A korsó és az érmék
Mátyás aranyforintja
A Garai-családot bemutató terem
Helyreállított reneszánsz kandalló
A vár délkeletről
Fél egykor jöttünk ki a várból, visszaültünk a kocsiba és átmentünk az innen néhány perces útra fekvő Fried-kastélyhoz. Eredetileg csak kívülről akartuk megnézni, de mivel a kastélyt néhány évvel ezelőtt étteremmé és szállodává alakították, belülről is megnéztük, sőt, itt is ebédeltünk. (Részletek és több fotó itt.)
Fried-kastély
A kastély előtti park
A kastély nyugatról
Buddha-szobor
Vietnami buddhista szentély
A kastély a szentély elől nézve
Lépcsőház
Az emeletre vezető lépcső
Étterem
Az asztalunk
Karfiol krémleves
Palacsinta
Kettőkor befejeztük az ebédet, és továbbindultunk Zamárdi felé. Útközben megálltunk Balatonvilágoson, megnéztük a magaspartot, ahonnan gyönyörű volt a kilátás a Balaton északkeleti medencéjére. A körforgalom közepén egy kék-fehér világítótorony, gondozott sétányok, parkok, biciklispihenő, - itt halad el a Balatont megkerülő bicikliút - sétáltunk egy kicsit és gyönyörködtünk a lemenő nap fényében.
Balatonvilágos
Lent a vízkiemelő körgát
Szelfi a tóval
Biciklis pihenő
Világítótorony
Önkormányzati Hivatal
Négykor indultunk el Zamárdiba, végig az úton szemben a lemenő nappal haladtunk, háromnegyed ötkor érkeztünk. Megcsodáltuk Hédiék nyaralójának nyáron elkészült új kapuját és az udvart borító új térkövet. 6 óra előtt még kimentünk a Balatonhoz, végigsétáltunk a parton egészen a kikötőig, aztán hazasétáltunk, megvacsoráztunk és lefeküdtünk aludni.
Úton Zamárdiba
Zamárdi, kikötő
Sörfesztivál a parton
Széchenyi utca esti fényben
10. 28.
Ádánd, Siófok
Zamárdi, temető
Az 1929-ben épült kápolna
Fél 10-kor elindultunk, egy óra múlva meg is érkeztünk Ádándra.
Ádánd egy kb. 2000 lakosú község Somogy vármegyében, Siófoktól 12 km-re délre. Már a római korban fontos volt, hiszen egy kereskedelmi út mellett feküdt, így a rómaiak itt építettek hidat a Sió folyón. A települést először 1265-bn említik okiratok, a római korból származó hídra Zsigmond király 1412-ben vámkiváltságot adott. A török korban a falu elnéptelenedett, majd 1640-ben újjáépült, ekkor került vissza ide az első birtokos, a Perneszi-család. Később a Tallián- és a Csapody-család birtokolta, ez utóbbi építette a 19. században a kastélyt.
Az első úticélunk természetesen a falu központjában álló Csapody-kastély volt. Mivel az itt működő középiskola 2007-ben bezárt, a kastély nem látogatható, csak a kerítésen keresztül tudtam néhány fényképet készíteni az egykor impozáns épületről. (Részletek és több kép itt.)
A fák mögött a kastély
Ezután elindultunk a falut átszelő főút mentén, az 1747-ben épült barokk stílusú katolikus templom felé, amely egy domb tetején áll, körülötte szép park, melynek fáit egy-egy helyi idős ember ültette, nevüket kis táblák örökítik meg. Sajnos a templom nem volt nyitva, csak az előtérbe tudtunk bemenni.
Székelykapu
Művelődési ház
A falu 700 éves fennállása alkalmából felállított emlékoszlop
A 2. világháború áldozatainak emlékműve
Szentháromság templom
Nepomuki Szent János
Az egyik faültető táblácskája
A templom nyugatról
A templom körüli park
Főhomlokzat
Az építtető Tallián-család emléktáblája
A templom története az előtér falán
Ezután visszasétáltunk az autóhoz (a posta előtt parkoltunk), és továbbindultunk a helyei templomromhoz, vagy ahogy a helyiek mondják, a "törökhagyás"-hoz. A szántóföldek között, egy domb tetején álló magányos torony egykor egy középkori templom része volt, amely a török időknek esett áldozatául. (Részletek és több kép itt.)
A megmaradt torony
A torony nyugatról
A keleti oldal
A torony belsejében
Miután újra megtettük az utat a szántóföldön és a patakon keresztül a kocsihoz, visszaindultunk Ádándra. Néhány perc múlva újra megálltunk, hogy lefényképezzünk néhány legelésző tehenet domboldalon.
A faluba visszaérve közelről is megnéztük a dombtetőről már megcsodált református templomot és a körülötte álló szép házakat.
Református templom
Negyed kettőkor értünk vissza Siófokra, leparkoltunk a Vásárcsarnok melletti parkolóban. Mivel megéheztünk, a Fő utcán található Zsilip étteremben megebédeltünk. Húsleves cérnametélttel és bakonyi sertésszelet galuskával volt a menü, nagyon finom volt és gyorsan kihozták.
Vásárcsarnok
Sió csatorna
Zsilip étterem
Ebéd után a Fő utcán tovább sétálva a Fő térre értünk. Megcsodáltuk a szépen felújított víztornyot, Széchenyit a hajón. Amíg Hédiék vásároltak, tettem egy kört a Városháza előtti parkban, számos szobrot, emlékművet megnéztem, mindegyik Varga Imre munkája.
Víztorony
Széchenyi a hajón
Kálmán Imre
Beszédes József
Kálmán Imre Művelődési Központ
Őszi dekoráció
A professzor
II. Rákóczi Ferenc
Városháza
A Városháza előtti park
Aluljáró díszes falakkal
Ezután elsétáltam a Millennium Park felé, útközben újabb Varga Imre alkotás, a Mártírok (az egyik alak a szobrász édesapját ábrázolja), és a Zenélő Pavilon, ahol Kálmán Imre dalaiból hallgathatunk részleteket.
Mártírok
A Sarlós Boldogasszony templom északi oldala
Zenélő Pavilon
Kálmán Imre szobra a pavilonban
Millennium Park
Vasútállomás
A pavilon és a vasútállomás
Könnyek kútja
Sarlós Boldogasszony templom
Díszes csatornafedél
Ezután végigsétáltunk a Kálmán Imre sétányon, a Kálmán Imre Emlékház zárva volt, el is határoztuk, hogy a héten valamelyik nap visszajövünk és megnézzük.
Kálmán Imre Emlékház
A pláza északi oldala
Ásványmúzeum
Lesétáltunk a kikötőbe, útközben megnéztük a Jókai Villa 1897-ben emelt impozáns épületét, (amelyben ma szálloda működik), a Jókai parkot és a Balatoni Hajózási Zrt. kék-fehér székházát. A kikötőben megnéztük az éppen induló menetrendszerinti hajót. Sétáltunk a part mentén, a Rózsakertben, megnéztük Varga Imre építész és Székelyhídi Szekrényessy Kálmán szobrát, aki 1880-ban először úszta át a Balatont.
Jókai Villa
Jókai park
BAHART székház
Hajóállomás
Rózsakert
Varga Imre szobra
Rózsakert
Székelyhídi Szekrényessy Kálmán, a Balaton első átúszója
Háttérben a Balaton
Hármas szelfi
Miután kicsit üldögéltünk a parton, visszaindultunk a kocsihoz. Végigmentünk a Sió csatorna mentén, az épülő zsilip mellett. Visszamentünk Zamárdiba, Hédi finom rakott zöldbabját ettük vacsorára.
Zsilip
Sió csatorna
Bartók Béla
Rakott zöldbab vacsorára
10.29.
Bokod, Majk
Kedden korán keltünk, megreggeliztünk, 8-kor már útnak is indultunk. Először a Bokodi horgászstégeket, vagyis a "lebegő falut" néztük meg. 10-kor értünk oda, a kocsival egészen a tó partjáig mentünk, egy parkolóban megálltunk és megláttuk egy horgászház reklámját az egyik fára kiszögezve. Éltünk az ajánlattal, a fából készült stégen bementünk a két házból álló "vendégfogadóba", ahol a tulaj (aki következetesen tegezett bennünket) elmesélte, hogy a covid óta ő már állandóan itt lakik a tavon, azóta étellel és itallal várja a hozzá betérőket (kávétól egészen a csülkös bablevesig terjedt a kínálat), becsületkassza ellenében. Mi is leültünk egy kicsit a tó partján, kávét és üdítőt ittunk, közben csodáltuk a tavon sorakozó színes házakat. Kicsit rontott a képen a háttérben álló erőmű, amely ráadásul hangosan zúgott is, de ez van, a tó tulajdonképpen az erőmű hűtőtava.
Reklám a fán
Bokodi tó
Horgászstégek
A kilátó kettős épülete
Napfürdő a stégen
Miután búcsút vettünk a tó vizén ringatózó stégektől, továbbindultunk Majkpusztára. Kb. 20 perc alatt értünk oda, egy horgásztó partján parkoltunk le, a látogatóközpontban megvettük a jegyet (pedagógusigazolvánnyal ingyenes, de 1500-ért vettem fotójegyet), aztán felsétáltunk a kastélyhoz és megnéztük a kamalduli remeteséget. (Részletek és több kép itt.)
Majki tó
Celli Szűz Mária-kápolna
Vízimalom
A kastély a dombon
A remeteség főkapuja
A kastély udvara
Díszkút
Refektórium
Eredeti tölgyfaasztal
Utolsó vacsora
Vadászterem, az egykori szalon
Dolgozószoba
Női írószoba
Földszinti folyosó
Lépcsőház
Rákóczi emlékszoba
Díszterem
A remeteség története
Camaldoli remeteség
A kiállítás részlete
Lengyel fotósok képei a Bielany remeteség életéről
Konyha
Istálló
Sütőház
Gyógyszertár
Káptalanterem
Asztalosműhely
Lakószoba
Könyvtár
Kápolna
Lakószoba
A klauzúra bejárata
A 7. számú ház bejárata
Folyosó
Kápolna
Laboratorium
Lakószoba
A ház kertje
A 6. számú ház
A ház kertje
A 6. számú ház
Folyosó
Kápolna
A klauzúra hátsó bejárata
A 13. számú ház
A Nepomuki Szent János templom tornya
Stallumok
Jobbra a toronyba vezető lépcső
Feljáró a toronyba
Jákob lajtorjája
Nagyharang
Kilátás fentről
Háttérben a kastély
Indulok lefelé
A templom makettje
Kávézó
Kijárat
A kastély délkeletről az új erkéllyel
Kastélypark
Grottakápolna
Esterházy Móric szobra
A park kapuja
A fák mögött a kastély
Újra a tóparton
Fél háromkor indultunk vissza, gyönyörű volt az táj, de végig szembesütött a nap, alig láttuk az utat magunk előtt. Fél 5-kor értünk vissza, Balatonföldváron, a Platán étteremben megvacsoráztunk (tavaly már ettünk itt, nagyon ízlett itt az étel), ezúttal is kétszemélyes tálat ettünk, (előtte húsleves gazdagon), bőven elég volt mindhármunknak. Aztán hazamentünk, beszélgettünk estig.
Úton hazafelé
Platán étterem, Balatonföldvár
Húsleves gazdagon
2 személyes Platán tál
10.30.
Andocs, Kereki, Siófok
Szerdán reggel ráérősen reggeliztünk, 9-kor indultunk útnak. 10 óra előtt már Andocson voltunk.
Andocs egy Árpád-kori település, már a tatárjárás előtt is állt, az 1330-as években már plébánia működött a faluban. Zsigmond király a karthauziaknak adományozta a falut. A török időkben a lakossága megfogyatkozott, de a jezsuita templom Mária-szobra épségben megmaradt, ez tette ezt a kis falut híres búcsújáróhellyé.
Leparkoltunk a központban és megnéztük a Nagyboldogasszony-bazilikát amelynek szentélye még a 15. századból származik. (Részletek és több kép itt.)
A templom a fallal
Nagyboldogasszony bazilika
Templombelső
Szent Antal és Szent Anna oltárai
Főoltár a Mária-szoborral
Szent Ferenc oltár
Jézus Szíve oltár
Barokk szószék
Szent Borbála oltár
Templomkert
Rózsafüzér-kert
Szentkút
A templom keletről
A kolostor épülete
Szabadtéri misézőhely
Miután megnéztük a templomot körülvevő parkot, elindultunk a Balatonlelle felé vezető úton a Kálvária felé. A templommal szemben álló Polgármesteri Hivatal falán Sárdy János emléktábláját láttuk, az út másik oldalán pedig a modern, 2017-ben átadott tornacsarnokot. Továbbmentünk a Sport utcán, átkeltünk az Andocsi-patakon, majd befordultunk a Dózsa György utcába. Itt épült fel a domboldalra felfutó Kálvária. A stációk eredetileg fából készültek, majd ezeket váltotta fel a ma is látható, kőből készült állomások sora. A középen álló kereszt 1862-ben készült.
Sárdy János emléktáblája
A kolostor és a templom nyugatról
Sport utca
Tornacsarnok
Andocsi-patak
Kálvária
Ezután visszasétáltunk a templomhoz, még egyszer, minden oldalról lefényképeztük, majd visszamentünk az autóhoz.
Aranyos házikó a Sport utcában
A templom a Sport utcából
A tornacsarnok és a templom
Székelykapu az iskola előtt
A templom nyugatról
11.20-kor továbbindultunk és egy félóra múlva már le is parkoltunk Kereki község szélén, a Czikó-pihenőnél (a tábla tanúsága szerint a falu lakosai készítették 2010-ben az OTP támogatásával), ahonnan rövid sétával elértük a domboldalt, aminek tetején Fehérkő (vagy Fejérkő) vára áll. A nem túl hosszú, de néhol meglehetősen meredek (szerencsére korláttal is ellátott) úton jutottunk fel a várba, amely állítólag Somogyország legmagasabb pontja. (Részletek és több fotó itt.)
Úton Kerekibe
Czikó-pihenő
Miután leértünk a hegyről, visszaültünk a kocsiba és fél kettőkor elindultunk vissza Siófokra. Közben áthaladtunk a Kőröshegyi-völgyhíd alatt, amely 1872 méteres hosszával Magyarország leghosszabb hídja. 2007 augusztus 8-án adták át a forgalomnak.
Előttünk a Köröshegyi-völgyhíd
Negyed 3-kor értünk Siófokra, Hédi visszament Zamárdiba egy mesterrel tárgyalni, mi pedig Etelkával Siófokon töltöttük a délutánt. Először megebédeltünk a Zsilip étteremben (ezúttal karfiolleves és vadas sertésszelet szalvétagombóccal volt a menü), majd megnéztük a Kálmán Imre Emlékházat. (Részletek és több kép itt.)
Siófok, Sió-csatorna
Zsilip étterem
Karfiolleves
Vadas sertésszelet szalvétagombóccal
Kálmán Imre sétány
Kálmán Imre Emlékház
Kálmán Imre szülei és testvérei
Kálmán Imre zongorája
Kálmán Vera fésülködő asztala
Kámán Imre és fia, Charles
Fél négykor jöttünk ki a múzeumból, közben Etelka kiderítette, hogy a Víztorony is 4-ig van nyitva, így gyorsan átmentünk a Fő térre és a teljesen nyitott lifttel felmentünk a szépen felújított Víztorony tetejére és megnéztük a várostörténeti kiállítást és a Varga Imre kiállítást. (Részletek és több kép itt.)
Víztorony
Varga Imre Emlékkiállítás
Helytörténeti kiállítás
Halászat
Hajózás
Kilátás a toronyból
A Fő tér makettje
Miután lejöttünk a Víztoronyból, megnéztük a Sarlós Boldogasszony-templomot. (Részletek és több kép itt.)
Sarlós Boldogasszony-templom
A templom udvara
Templombelső
Orgona
Szentély
Miután megnéztük a templomot, sétáltunk a Millennium Parkban, megvettük a jegyet a vasútállomáson Zamárdiba, közben megcsodáltuk a 19. század végét idéző, nosztalgikus berendezést. Mivel még volt egy kis időnk, beültünk a Dinasztia Cukrászdába, Etelka képviselőfánkot, én pedig egy gömb francia krémes ízű fagyit ettem. Az ötórás vonattal (Zágrábba ment!!) néhány perc alatt átértünk Zamárdiba, Hédi az állomáson várt minket.
Buborék a Fő utcán
Zenepavilon
Vasútállomás
Millennium Park
Jegypénztárak
Dinasztia Cukrászda
Francia krémes ízű fagyi
Siófok, vasútállomás
Zamárdi, vasútállomás
10.31.
Iregszemcse, Ozora, Solt
Csütörtökön délben indultunk haza, háromnegyed egykor értünk Iregszemcsére, megálltunk egy buszmegállóban, hogy meg tudjam nézni a Viczay-kastélyt, amelyben most a Göllesz Viktor kisegítő iskola működik, így sajnos csak a kapu rácsán át bekukucskálva tudtam lefényképezni. (Részletek és több fotó itt.)
A kastély kapuja
Viczay-Kornfeld-kastély
Néhány perc múlva továbbindultunk és fél kettő előtt megérkeztünk Ozorára, ahol megnéztük Ozorai Pippo (vagyis Filippo Scolari) gyönyörű reneszánsz várkastélyát. (Részletek és több kép itt.)
Úton Ozorára
Szent István király-templom
A Scolari-kastély
A reneszánsz belső udvar
Ozorai Borbála szobája
Lovagterem
Várkápolna
Trónterem
Reneszánsz ebédlő
Szalon
Esterházy-szalon
Szoborterem
Emeleti loggia
Kávézó
Kőtár az alagsorban
A vár makettje, jobbra a templom
Ozorai Pipo
Kiállítás a földszinten
Videófilm a vár építéséről
Pillantás az udvarra a kapuból
Csengő
A vár délről
A vár keletről
Miután nagy nehezen búcsút vettünk a gyönyörű vártól, elindultunk vissza a kocsihoz. Meg akartuk kerülni a várat, és az északi oldalon leereszkedni a parkolóba, de végül túl meredeknek találtuk a szőlőtőkékkel fedett domboldalt, és inkább körbementünk. Az egyik közeli ház udvarán koromfekete kakast és tyúkokat láttunk.
Domboldal szőlővel
Fekete tyúkok
A vár a parkolóból nézve
Őszi levelek
Három óra után néhány perccel indultunk el Ozoráról, negyed 5-kor álltunk meg Solton, a Kurta kocsmánál. Finom ebédet rendeltünk (töltött csirkemellet, krokettet és füstölt sajttal töltött rántott gombát ettünk), olyan nagy adagot kaptunk, hogy a jó részét elcsomagoltattuk. aztán még indulás előtt nem tudtunk ellenállni a frissen kisült tepertős pogácsa illatának, így abból is vettünk. Ötkor indultunk haza és este hétkor már Csongrádon voltunk.
Kurta kocsma
Vacsora
A kínálat
Fent az óriási tepertős pogácsa
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése