Szlovénia
2024. december 29. - 2025. január 3.

Előkészületek:
Az ötlet, hogy Szlovéniában töltsük a szilvesztert, már tavaly megszületett, hiszen akkor két helyszín közül választottunk: Bled vagy Poprád közül akkor az utóbbi győzött. Most viszont már októberben elhatároztuk, hogy ezúttal a szlovén hegyek között töltjük az óév utolsó és az újév első napjait. Először megvettük a buszjegyeket a Flixbus-nál Budapest és Ljubljana között, aztán pedig lefoglaltuk a szállást. A bledi tó, a rajta lévő sziget (és az ott álló templom) mellett a bohinj-i tavat is meg akartuk látogatni, utolsó napon pedig egy ljubljana-i városnézés is szerepelt a programban. Végül Bledben nem volt hó, viszont cserében 3 napig szikrázó napsütés fogadott bennünket, havat pedig találtunk a bohinj-i tó feletti hegy, a Vogel tetején, 1500 méter magasan.
A szakirodalom
2024. dec. 29. Budapest
Vasárnap este a 19.15-ös busszal indultunk Csongrádról Budapestre. Egész nap óriási köd volt, a busz késett 15 percet, de így is rengeteg időnk volt, hiszen csak este 11-kor indult a Flixbus. Timiék vonattal jöttek Debrecenből, 10 körül ők is megérkeztek a Népligetbe. Kicsit izgultunk, mert a buszunk nem volt kiírva a táblán, (egyébként Firenzébe ment), nyugtalanul körbenéztünk, és végül megtaláltuk: az épület másik oldalán állt, a 8-as kocsiállásnál (a Flixbus járatai általában a körút felőli oldalról indulnak). Már fél 11-kor bent állt, így fel is szálltunk. Végül nem volt tele (pedig néhány nappal indulás előtt úgy láttuk, nincs üres hely rajta), így kényelmesen elhelyezkedtünk. Pontosan 23.00-kor elindultunk, útközben valahol Nagykanizsa környékén megálltunk egy benzinkútnál néhány perces pihenőre.
2024. dec. 30. Ljubljana, Bled
Útközben, hajnali háromkor még megálltunk Mariborban, és néhány perccel 5 óra előtt megérkeztünk Ljubljana-ba. Az első busz 5.50-kor indult Bledbe, előre megvettük a jegyet a buszállomáson (sajnos nem lehetett kártyával fizetni), aztán behúzódtunk melegedni a vasútállomásra.
Maribor, buszállomás
Megérkeztünk Ljubljana-ba
Ljubljana, buszállomás
Vasútállomás
Ljubljana jelképe, a sárkány, a vasútállomás padlóján
Szerencsére hamarabb beállt a busz, alig voltak rajta, így kényelmesen utaztunk. Úgy gondoltuk, hogy mire odaérünk, már felkel a nap, de pont egy gyorsjáratot fogtunk ki, egy szűk óra múlva megérkeztünk Bledbe - teljes sötétségben. Már napokkal ezelőtt írtam a szállásadónknak, hogy reggel érkezünk majd, van-e lehetőség arra, hogy (még a hivatalos bejelentkezés előtt) letegyük a bőröndöket a szálláson, azt válaszolta, hogy persze, csak egy félórával azelőtt szóljak, hogy megérkezünk. Próbáltuk húzni az időt, végül hétkor írtam neki, hogy megérkeztünk Beldbe, reméltem, nem lesz túl morcos a korai ébresztő miatt. Körbenéztünk a buszállomáson, semmi nem volt nyitva (egyébként később sem láttuk nyitva az épületet), lefényképeztük a menetrendet, aztán elindultunk a szállás felé. Kicsit furcsa volt a sötét, teljesen üres városon keresztül bandukolni, alig láttunk embert az utcán. Felfelé kellett mennünk, némelyik utca elég meredek volt, nem bántuk, hogy nem hóban, vagy jégen kellett húzni a bőröndöket. Láttunk gyönyörű villákat és elhanyagolt, régi házakat is, amelyekre ráfért volna a felújítás.

Indul a busz Bledbe
Bled, buszállomás
Menetrend
Végül a Partizanska utca elején megtaláltuk a Pri Kokolu apartmanházat. Megvártuk a fél 8-at, akkor írtam a háziaknak, hogy megérkeztünk. Vendéglátónk, Nejc, nagyon kedvesen fogadott bennünket, kávéval, mézes pálinkával és igazi bledi krémessel várt bennünket az egyik üres apartmanban. (A bledi krémes, vagyis a kremsnita, ikonikus helyi édesség, amelyet a tóparti Park Hotelben készítettek először az 1950-es években, és azóta is az eredeti recept szerint sütik.) Közben kiderült, hogy már a szobáink is készen vannak (egy kétágyas szobát és egy kéthálószobás apartmant foglaltunk), így fel is tudtunk menni. Az apartmanunkban a két hálószoba mellett van egy amerikaikonyhás nappali, ahol egy kétszemélyes kanapén aludni is lehet, így végül mindhárman külön helyiségben aludtunk. A két kis szobában egyáltalán nem volt fűtőtest, így a nappaliban lévő klímával kellett felfűtenünk őket, reggelre mindig le is hűltek rendesen.
Pri kokolu apartmanház
Bledi krémes mézes pálinkával
Hálószoba
Nappali
Konyha
Kilátás az ablakból
Háttérben a hegyek
Lépcsőház
Az apartman előtere
Kiülős rész az apartman előtt
Miután kipakoltunk és pihentünk egy kicsit, 9-kor elindultunk felfedezni a várost.
Bled egy kb. 5000 fős kisváros a Júliai-Alpokban. Már a kőkorszak óta lakott hely, a bledi vár első említése 1004-ből származik, 1278-ban Habsburg Rudolfhoz került. Bled a középkori Krajnai Hercegség része volt, majd az Illír tartományokhoz tartozott. 1918-ig a Monarchia része volt, majd a Jugoszláv Királysághoz csatolták. A városban áll Tito egykori nyári rezidenciája, amelyben ma luxusszálloda működik. A turizmus felvirágzása a 19. század második felében kezdődött, egy svájci üzletember fedezte fel. Számos arisztokrata látogatott ide a világ minden tájáról a város enyhe éghajlata miatt. Ma is fontos turisztikai, kongresszusi és sportközpont, de fontos kiindulópontja a Triglav vagy a Vintgar-szurdok felé vezető hegyi túráknak is.
Először a már ismert úton, a buszállomás felé indultunk el, ezúttal lefelé. Most már le tudtuk fényképezni az idefelé, a sötétben már látott szép villákat, szállodákat és üzleteket.
Így néz ki a vegyesbolt
Bled Hostel
Vila Mila
A Szent Márton templom tornya
Fiáker
A távolban a vár
A Gostilna Pri Planincu vendéglő
Buszállomás
Amikor leértünk a buszállomásra, továbbindultunk az innen csak néhány percre lévő tó felé. Egy szép parkon sétáltunk keresztül, ahol mindenütt a karácsony nyomait láttuk, fafigurás életképek a füvön és a kis díszes szaletlikben.
Életkép a parkban
Park a tó mellett
Háromkirályok és Timi
Szaletli
És akkor végre megpillantottuk a tavat, és rajta az ikonikus szigetet a templommal!
A Bledi-tó Szlovénia második legnagyobb tava, 2,1 km hosszú és 1, 4 km széles, területe 145 hektár, legnagyobb mélysége 30 méter. A Júliai-Alpokban található, gleccserek hozták létre, hegyek és erdők veszik körül, az ország egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja.
Távolban a sziget a templommal
Szent Márton templom
Pletna, mint dekoráció
A vár és a templom a parton
A sziget még közelebbről
Szelfi a várral
Sziget, vár és templom - és mi hárman
Timi és Dani a parton
Titokzatos sín a tóban
Faházikó a tóparton
Timi és Dani és a szív
Egy szerelmes történet Bledből
Majd este látszik a világítás is
A tó keleti partja
Szép képeket csináltunk a ragyogó napsütésben, aztán megkerestük a helyet, ahonnan a hajók indultak a szigetre. Néhány perces sétával megérkeztünk a tó keleti részére, ahol a kikötő található.
Innen indulnak a pletnák, ezek a hagyományos, csak Bledben használt hajók a szigetre. A pletna egy 7 méter hosszú, 2 méter széles, laposfenekű hajó, ami kb. 20 embert tud szállítani. A hajók oldalról nyitottak, felülről piros és kék színű napvédő tetők védik az utasokat. A kapitány két óriási evezővel irányítja a helyi vörösfenyőből készült hajót, amelyeknek története 1590-re nyúlik vissza, ekkor kapták a tavon való szállításra a jogot azok a Mlino környéki családok, akiknek a földje kevésbé volt termékeny. A foglalkozás azóta is generációról generációra száll.
Hédi és Etelka a motoros csónakot választották, mi pedig beszálltunk az egyik pletnába. Sajnos, várnunk kellett, addig nem indultunk el, amíg nem volt tele a hajó. Majdnem félórát ültünk a hidegben (többen meg is unták a várakozást, és elmentek, így még kevesebben lettünk), mire végre összejött a létszám és fél 11-kor végre elindulhattunk.
Kikötő pletnákkal
Már bent ülünk
Timivel a csónakban
Végre indulunk!
Videó az útról
Timi és Dani útközben
Távolban a sziget
Bled és a hegyek
A vár és a templom
Szelfi a pletnán
Közeledünk a szigethez
Kikötő és a lépcsősor alja
Kb. 25 perc után, 10.50-kor kikötöttünk a szigeten. A kapitány közölte, hogy mennyi időnk van: kb. 40 percet tölthetünk a szigeten, 11.35-kor indulunk vissza.
Elindultunk fel a meredek lépcsősoron, (útközben találkoztunk Hédiékkel, akik addigra már megnézték a szigetet és már visszafelé indultak), bal oldalon egy kis kápolnát láttunk, majd elmentünk a Poticnica mellett, ahol a híres helyi ünnepi kalácsot, a potica-t lehet kapni, amelyet sós vagy édes töltelékkel is készítenek. A következő ház a Püspöki palota amelyben most kis múzeum, ajándékbolt és kávézó működik. Előtte áll a zarándokok védőszentjét, Mária Magdolnát ábrázoló barokk kőszobor.
Szelfi a szigeten
Kikötő a hajónkkal
A templomhoz vezető 99 lépcsőfok
Kis kápolna a lépcsősor bal oldalán
Poticnica
A templom
A Püspöki palota
Mária Magdolna szobra
A sziget északi részébe vezető út
Ezután megvettük a belépőjegyet, amivel meg lehet nézni a templomot, fel lehet menni a harangtoronyba és meg lehet nézni egy kiállítást is.
Először a Mária mennybemenetele templomba mentünk be, amely a 17. században épült barokk stílusba és fontos zarándokhelynek számít. (Részletek és több kép itt.)
Mária mennybemenetele templom
A templom déli oldala, jobbra a harangtorony
Kőtöredékek az árkádsor alatt
Gótikus bejárat
Dani harangoz
Aranyozott főoltár
Timi harangoz
Én is megpróbáltam
Szószék
Főoltár
Gótikus lámpaoszlop
A harangtorony bejárata
A toronyba vezető lépcső
A toronyba vezető lépcsősor
Az ingaóra ingája
Kilátás a templom tetejére
Timi és Dani a toronyban
Fagerendák
Miután lejöttünk a toronyból megnéztük a Püspöki palotában lévő kiállítást. Az épület földszintje a 17., az első emelet pedig a 18. századból származik. Homlokzatán a brixen-i püspök címere látható 1701-ből. A házban egy kis kiállítást nézhetünk meg a szigeten talált régészeti leletekről, Preseren költészetéről, a templom kegytárgyaiból és szép festményeket a tóról és a szigetről. (Részletek és több kép itt.)
A püspök háza
A címer a falon
Postaláda a bejárat mellett
Cserépkályha
Kilátás a tóra
Preseren költészete
A földszinti előtér
Gótikus Madonna-szobor
Freskótöredék
Festmény Bledről
A sziget képe egy német nyelvű könyvből
Az emeleti kiállítóterem
Kegytárgyak
Film a szigetről
Miután megnéztük a kiállítást, ideje volt elindulni a kikötőbe és visszahajózni a szárazföldre. Visszafelé Timiék megszámolták a lépcsőfokokat, tényleg 99!!
A tó pletnával
Lefelé a lépcsőn
Búcsúszelfi
A Poticnica alulról
Pletnák
Mivel mindannyian visszaértünk a kikötőbe, (18-an voltunk a hajón), a jelzettnél néhány perccel korábban, már 11.30-kor elindultunk visszafelé. Gyönyörű volt a kilátás a városra, a szikla peremén egyensúlyozó várra, a templomra és háttérben a hegyekre.
A háttérben a város és a Karavankák hegyvonulatai
A kapitány, mögötte a sziget
A bledi vár
A kikötő
Dél előtt néhány perccel kikötöttünk és elindultunk vissza a központba.
A hajó és a kapitányunk
A vár és a templom a túlparton
Pletnák a parton
Miután visszasétáltunk a tó északkeleti partjára, megéreztük a kirakodóvásár bódéiból szálló illatokat, így úgy döntöttünk, itt ebédelünk. Mindenképpen valami helyi specialitást akartunk megkóstolni, így én egy jota nevű, káposztából, babból és szalonnából készült egytálételt választottam, Dani ugyanezt evett, de egy jókora adag füstölt húst is kért hozzá, Timi pedig a helyi kolbászt kóstolta meg, káposztával és krumplival. A tó partján ebédeltünk, jóllaktunk az étellel és a látvánnyal is.
Kirakodóvásár
Jota
Fiákerek
Miután jóllaktunk, elindultunk az 1905-ben épült neogótikus Szent Márton templom felé. (Részletek és több kép a templomról itt.) Indulás a templom felé
Elhanyagolt ház
A templom a tó felől
Szűz Mária oszlopa
A templom nyugati homlokzata
Főbejárat
Szentély
Az utolsó vacsora
Lenin mint Júdás
Szószék
Betlehem
Orgona
Háromkirályok a sarokban
Modern freskók
A templom előtti téren, a Slovenski trg-on, megnéztük a Plébánia hivatal épületét, szemben vele pedig a Régi plébániát, amelyben most kávézó, ajándékbolt és négycsillagos szálloda működik.
Plébánia hivatal
A hivatal bejárata
Régi plébánia
A Slovenski trg, középen a templom
Ezután elindultunk a vár felé vezető lépcsőn. Meredek út vezetett fel, néhol lépcsőkön, néhol kavicsos ösvényen kapaszkodtunk egyre feljebb a 130 méter magas sziklán álló várkastélyhoz, amelynek története 1004-re nyúlik vissza, ezzel ez Szlovénia legrégebbi vára. (Részletek és több fotó itt.) Irány a vár!
A várhoz vezető út
Pihenő félúton
Kilátás a tóra
A fák mögött a vár
A vár előtti terasz
Felértünk!
Szelfi a várral
Kilátás a tóra
Harcos a vár bejárata előtt
A vár keleti bástyája
A vár kapuja
Kút a várudvaron
Várudvar
Háttérben a sziget
Szelfi ellenfényben
Balra a kápolna, jobbra a múzeum
A várkápolna szentélye
A múzeum bejárata
A világ legrégebbi szőlőtőkéjének leszármazottja
Betlehem a várkápolnában
Freskók a kápolna falán
A múzeum bejárata
A kiállítás részlete
Cserépkályha
Timi és Dani a múzeumban
A vár építésének fázisai
Nadesda Kafol pipagyűjteménye
A bohinj-i vasút története
Turizmus Bledben
Ajándéktárgyak
Árnyékszék
Az emeletre vezető lépcső
Fotókiállítás
Lépcsőház
Várudvar
Borpince
A vár nyomdája
A nyomdász munka közben
Miután megnéztük a várat, elindultunk lefelé a már jól ismert meredek lépcsőn. Miután leértünk, nem a templom felé fordultunk, hanem a tóhoz vezető ösvényen folytattuk az ereszkedést. A tavat megkerülő sétányon nyugat felé indultunk, sokan sétáltak velünk együtt a lemenő nap fényében. Gyönyörű volt az út, körben fenyőerdők, kilátás a tóra és a szigetre, jó levegő, nem is volt nagyon hideg, jól esett a séta.
Virágzik a primula
A tavat megkerülő sétány
Sétány az erdőben
A Vila Zlatorog bejárata
Vila Zlatorog
A templom a szigeten
Lent a strand
Visszaértünk a Solvenski trg-ra, és a Riklijeva utcán hazaindultunk. Szép házakat, villákat, szállodákat és vendéglőket láttunk útközben.
A plébánia a tó felől
Slovenski trg és a régi plébánia
Riklijeva cesta
Mielőtt hazamentünk, még bevásároltunk a boltban, három napra, hiszen itt január 2-ig zárva lesznek a boltok. Vettünk szilveszterre virslit, mustárt és persze pezsgőt is. Aztán hazamentünk és hamar lefeküdtünk, hiszen az előző éjszakai alvást is be kellett pótolnunk.
Vegyesbolt
Kút a bolt előtt
2024. dec. 31. Bohinj
Másnap 8-kor keltünk, megreggeliztünk, 9-kor elindultunk a buszhoz. 9.15-kor indult a busz Bohinj-ba, már előtte megnéztük az interneten, hogy a Vogel krizisce (vagyis Vogel crossroad) nevű megállóban kell leszállnunk, onnan érjük el leghamarabb a felvonó alsó állomását. Amikor elindult a busz, végigmentünk a tó déli partján, így újra végignéztük a tegnap már megcsodált kilátást: a tavat, a várat és a templomot. Gyönyörű falvakon hajtottunk keresztül, nekem legjobban Bohinjska Bela tetszett, olyan keskeny út vezetett a település házai között, hogy néhol majdnem súroltuk a tetőket. Amikor Ribcev Laz nevű településnél elértük a Bohinji-tavat, szomorúan állapítottuk meg, hogy a tó víztükre fölött sűrű köd (vagy pára) húzódik, az út közvetlenül a víz mellett futott, de még így sem láttunk semmit a csodálatos tóból.
Reggeli kilátás a szobából
Indulunk az állomásra
Buszállomás
A vár és a templom a buszból
A távolban a sziget
A tó nyugati partja
Úton Bohinj-ba
A Sava Bohinjka folyó
10-kor megérkeztünk, a megálló tényleg egy kereszteződésben áll, az egyik út felfelé vezet a hegyre, a másik pedig le a tóhoz. Úgy döntöttünk, ez utóbbit választjuk, és elindultunk a hófödte parton a vízhez, ami fölött szerencsére éppen felszállt a köd, így gyönyörű képeket tudtunk készíteni.
A Bohinji-tó Szlovénia legnagyobb természetes tava, a Triglavi Nemzeti Park területén fekszik, 530 méter magasan, hossza 4,1 km, szélessége 1,2 km, területe 3,18 km2. Medre meredeken mélyül, legnagyobb mélysége 45 m. Gleccserek formálták, bejövő vízmennyiségének több mint harmadát a tó vízszintje alatt feltörő karsztforrások biztosítják. Legjelentősebb kifolyása a Sava Bohinjka folyó. A tó vize nyáron 22 fokra melegszik, ilyenkor úszni is lehet benne az evezés, szörfözés, kajakozás, sétahajózás mellett.
Megérkeztünk
Buszmegálló a Vogel lábánál
Úton a tóhoz
A tó és a hegyek
Miután nagy nehezen elszakadtunk a látványtól, elindultunk a hegyen felfelé, a felvonó alsó állomása felé. Megvettük a jegyet a gondolára (szlovénül is így hívják), ami 1964 óta viszi fel a turistákat és a síelőket az 1535 méter magasan lévő felső állomásra. (Maga a Vogel 1922 m magas.) Elvileg félóránként jár a felvonó, de szerencsére néhány perc múlva elindultunk, pedig nem is volt tele a kabin (80-an férnek el benne!). Nagyon gyorsan emelkedtünk, még a fülünk is bedugult közben. Gyönyörű volt a kilátás a tóra és a környező hegyekre.
A felvonó alsó állomása
Sípályák a Vogel-en
A kabinos felvonó 1964 óta működik
Ezzel megyünk fel
A tó a felvonóból
Sziklák között
Megérkeztünk
Lent a mélyben az alsó állomás
Ez húzott fel bennünket
A gondolánk
Timivel
Etelka, Hédi és Timi
Szelfi napsütésben
Miután kigyönyörködtük magunkat a tó látványában, megfordultunk, és átmentünk az épület másik oldalára, ahol szikrázóan fehér hó és rengeteg síelő és szánkózó ember fogadott bennünket. Azért még egy kicsit visszatértünk egy fából készült teraszra, ahonnan látszott a tó, aztán elindultunk sétálni a fenyőkkel szegélyezett sípályák szélén.
Síelők a Vogel-en
A felvonó felső állomása
Indulunk sétálni
Timi békával és macskával
Dani a macskával
Munkagépek a hóban
Kb. másfél órát sétáltunk a hóban, igyekeztünk elkerülni a vadul száguldozó síelőket, aztán elindultunk lefelé. Újabb szédítő utazás után leértünk az alsó állomásra, aztán visszaballagtunk a buszmegállóba. Mivel még volt egy kis időnk, megint lesétáltunk a tóhoz, újabb szép képeket készítettünk.
Megjött a gondola
Indulunk lefelé
Timi és Dani a gondolában
Érkezik a következő gondola
Lefelé az úton
Újra a tóparton
A buszmegállóban
13.41-kor (pontosan) megérkezett a busz, végigmentünk a part menti úton, és néhány perc múlva megérkeztünk a tó délkeleti csücskébe. A Bohinjsko Jezero nevű megállóban kellett leszállnunk, innen csak néhány perc séta volt a tópart és az ikonikus látvány a kőhíddal és mögötte a templommal.
Keresztelő Szent János templomának története egyes feltételezések szerint a a 11. századba nyúlik vissza. A hajó nagy része román kori, a presbitérium gótikus, a harangtorony barokk. Az egész épületet középkori fal veszi körül. A templom hajójának déli falán Szent Kristófot ábrázoló falfestmény látható, akinek a vállán a kisded Jézus ül. A freskónak három különböző rétege van, a legrégebbi 1300 körüli, a második 1400-ból való, míg a legfelső a 16. század második felében keletkezett.
Sajnos a templom nem volt nyitva, pedig állítólag gyönyörű színes falfestmények, freskók borítják a falait és a mennyezetét. Aranyozott főoltára 1668-ban készült, a szószék 1711-ből való, de az egyik mellékoltárban található egy 1380-ból származó, festett, fából faragott fej, amely Keresztelő Szent János levágott fejét ábrázolja.
A tó a buszból
Megérkeztünk
Úton a tóhoz
Hotel Jezero
A híd és a templom
A tó keletről nézve
Sava Bohinjka
Szent Kristóf a templom falán
Harangtorony
Betlehem
Az előtér mennyezete
A tó a templom előteréből
Freskók a falon
Az előtér padlózata
A templom bejárata
Miután megnéztük a templomot (legalábbis kívülről), átmentünk a híd másik oldalára, a kikötőbe, innen nyílt a legszebb kilátás a templomra és a hídra, így rengeteg fényképet csináltunk.
Kacsák a tóban
A fényképezés befejezése után úgy döntöttünk, kihasználjuk, hogy a tó északi partjára odasüt a nap, sétálni indultunk a tó körül, de néhány száz méter után visszafordultunk, mert messziről nem látszott, hogy az ösvény tiszta sár, és nem volt kedvünk elcsúszni, ha már fent megúsztuk a havat. Így visszamentünk a központba, vettünk képeslapot és hűtőmágnest, megkérdeztük, mikor megy az utolsó busz (szilveszter van!), de kár volt izgulni, a normális menetrend szerint jártak a buszok.
Megnyugodva beültünk a Hotel Center éttermébe, finom ebédet ettünk, én paradicsomlevest, töltött káposztát ettem, óriási adagot hoztak, és nagyon finom volt, Timiék pedig egy kétszemélyes tálat rendeltek.
Hotel Center
Az étterem
Hédivel és Etelkával
Paradicsomleves
Töltött káposzta
Timi és Dani a vacsorával
Miután jóllaktunk, a 16.47-es busszal visszautaztunk Bledbe. Már teljesen besötétedett, mire megérkeztünk, a buszból láttuk a kivilágított szigetet a tó közepén. Mivel még korán volt, lesétáltunk a partra, megnéztük a kivilágított tópartot, a várat és a szigetet. Timi és Dani újra felültek a parton felállított biciklikre, most már látszott, hogy mennyi áramot termeltek a tekeréssel. Hatkor hazaindultunk, kicsit pihentünk, aztán megfőztük a virslit, pezsgőt bontottunk és éjfélkor koccintottunk. Timiék még lementek az utcára, ahol tűzijáték néztek.
A kivilágított sziget
Bled buszállomás
A buszunk
A kivilágított szállodák a parton
A Szent Márton templom
Hotel Bled Rose
Vendéglő
2025. jan. 1. Kranj, Bled
Már előző nap ötleteltünk, hová is menjünk újév napján, szóba került Trieszt, Villach, az Isonzó völgye és Celje is, végül egy aránylag közel fekvő kisváros, Kranj mellett döntöttünk. A neten egymásnak ellentmondó információkat találtunk a buszról, az egyik honlap szerint 9.30-kor a másik szerint 10.30-kor indult, végül 8-kor keltünk, megreggeliztünk és kimentünk 9.30-ra a buszállomásra, de sajnos nem jött a busz, így egy órát fagyoskodtunk néhány távol-keleti fiatalember társaságában, akik szintén benézték a buszt.
Reggeli kép
Buszállomás
Azt hittük, ez már a mi buszunk, .. de nem.
Úton Kranj-ba
Végül 11 után néhány perccel megérkeztünk Kranj-ba, a buszállomás nem volt nyitva, ráadásul éppen a Bled felé induló buszok menetrendje hiányzott a tábláról, így megkértünk egy lányt, segítsen, gyorsan ki is kereste a neten a menetrendet, mi pedig lefényképeztük. Ezután elindultunk felfedezni a várost.
Kranj egy kb. 40 ezres város, a Karavankák és a Júliai-Alpok között fekszik 646 méteres magasságban. Itt ömlik a Kokra folyó a Szávába. A várost először az 5. században említik Carnium néven, ekkor a longobárdok tulajdonában volt. A 7. században szlávok telepedtek le a területen. 1256-ban említik először városként egy adománylevélben. A 15. században a Cillei grófok, majd a Habsburgok tulajdonába került, majd Jugoszlávia része lett. Itt hunyt el 1849-ben France Preseren, a legjelentősebb szlovén költő.
Megérkeztünk
Kranj, buszállomás
A buszok visszafelé
Az első szép épület, amit megláttunk, az 1810-ben alapított Gimnazija Kranj épülete volt, ez Szlovénia egyik legrégebbi és legelismertebb iskolája. Szemben vele egy ideiglenes jégpályát láttunk, amin egyetlen ember körözött elszántan.
Gimnázium
Jégpálya a központban
A város térképe a nevezetességekkel
Ezután megérkeztünk a tulajdonképpeni óvárosba, a háromszög alakú Maistrov térre. Itt már szép, színes, régi, de szépen felújított házakat láttunk, a földszinten általában üzletek, bárok és éttermek, sajnos egyik sem volt nyitva, így kicsit furcsa érzés volt a kihalt város üres utcáin sétálni. Embereket is alig láttunk, csak néhány család választotta újévi programnak a városnézést.
A tér aztán egy kanyargós sétálóutcában folytatódott, amelynek bal oldalán Preseren házát láttuk, a híres szlovén költő itt töltötte élete utolsó két évet, ma pedig egy emlékmúzeum mutatja be életét és műveit. (Ezt is szívesen megnéztük volna, de sajnos zárva volt.)
Maistrov trg
Díszes kút
A kihalt sétálóutca
Preseren háza
Karácsonyi dekoráció
Középkori ház
Falfestmények
Szökőkút
Ezután a Glavni trg-ra értünk, itt áll a Városháza épületegyüttese. Két épület összeépítésével keletkezett, a sarkon álló, kis tornyos épület a régebbi, de a főutcára néző, sárga színű, 16-17. századi épület Szlovénia egyik legszebb reneszánsz kastélya. Jelenleg a Gorenjska Museum működik benne, sajnos ez is zárva volt.
A Városháza épülete
Karácsonyi házikó
A Városháza főépülete
A Városháza bejárata
Karácsonyfa
A házak között hegycsúcs
Régészeti iroda
A Városházától már látszott egy karcsú templomtorony, ez a Szent Kancián és társai plébániatemplom, amely Szlovénia egyik legfontosabb gótikus műemléke. Valószínűleg a 15. század elején épült, késő gótikus stílusban, egy korábbi, 6. századi szakrális épület helyén. Sajnos a templom sem volt nyitva, viszont közvetlenül vele szemben találtunk végre egy nyitva tartó üzletet, egy kávézót, ahová beültünk néhány percre melegedni.
A háttérben a templom
Szent Kancián és társai plébániatemplom
Kávézó a templommal szemben
Kandalló és karácsonyi dekoráció
Miután kicsit pihentünk és átmelegedtünk, még megnéztük a templom mellett álló Preseren Színházat, amely 1950-ben épült, és 10 fős társulatával ez Szlovénia legkisebb színháza. Előtte France Preseren szobra áll.
Balra a templom déli fala, jobbra a színház
Preseren Színház
A színház bejárata
Preseren szobra
Teater Café
Ezután tovább indultunk, egyre szűkebb utcák és egyre régebbi házak szegélyezték az utunk. Egy nagyon érdekes épületegyütteshez értünk, Ljubljana híres építésze, Plecnik tervezte a lépcsőből, szökőkútból és árkádokból álló rész egy római város főterére emlékeztetett. Közvetlenül az árkádok mögött áll a Szűz Mária rózsafüzére tiszteletére szentelt macedón ortodox templom.
Cankarjeva ulica
Plecnik árkádjai és mögötte a templom
Először balra fordultunk, néhány méter megtétele után az úgynevezett Pungert-hez érkeztünk. A név a német Baumgarten szóból származik, valamikor a városlakók gyümölcsöskertjei voltak itt. A város egyetlen, teljesen megőrzött védőtornya áll itt, amelyet több átépítés után börtönként, majd lakóházként használtak. A torony mellett áll a 15. századi pestis idején épült gótikus Szent Fabiana, Bostjana és Roka templom, amelyet a halálos betegség elleni védőszenteknek szenteltek, amelyet ma a szerb ortodox egyház használ. A torony és a templom mögött, az óváros végén egy modern kilátóteraszt emeltek, (persze ez is le volt zárva), a két folyó, a Sava és a Kokra összefolyására lehetne onnan rálátni, de sajnos a túlparton modern épületek és gyárak épültek, így nem olyan szép a látvány.
A templom
A templom északi fala
Kávézó a Pungerten
A védőtorony
A templom délről
A torony és a templom egymás mellett
Ezután visszamentünk Plecnik árkádjaihoz és körbejártuk az ortodox templomot.
A templom északról
A templom nyugatról
A templom melletti lakóház, a kőfal mögött a Sava
Visszamentünk a szökőkúthoz és elindultunk a meredek Vodopivceva utcán lefelé. Mindkét oldalon a városfal maradványait láttuk, erre épültek a lakóházak. Lesétáltunk a Sava partjára, a hídról a szigetre láttunk rá, ahol úgy tűnt, valamiféle zsilipet építenek. A folyómederben alig volt víz, itt-ott kilátszott a meder alja.
Plecnik szökőkútja, tetején a kakas
Vodopivceva utca
Balra Plecnik árkádjai
A templom tornya és a városfal
Régi ház, még felújítás előtt
Az óváros részlete a Sava partjáról
A Sava folyó
Építkezés a szigeten
A Sava a hídról nézve
Szelfi a hídon
Ezután elindultunk vissza a buszállomásra, szedtük a lábunkat, mert 20 perc múlva indult a busz, a következő pedig csak 2 óra múlva ment. Szerencsére néhány perc alatt visszaértünk és fél 3-kor visszaérkeztünk Bledbe.
Bejárat a város alatti alagutakhoz
Buszállomás
Itt a buszunk
Újra Bledben
Amikor visszaértünk Bledbe, úgy döntöttünk, először keresünk egy éttermet és megebédelünk, utána pedig körbegyalogoljuk a tavat. Amikor lementünk a partra, elmentünk a Városháza mellett, amely egy gyönyörű, tóra néző villában működik és szép falfestmények találhatók a homlokzatán. A parton óriási tömeg hallgatott egy szabadtéri színpadon játszó zenekart, akik megdöbbentő módon két dalt - akcentussal bár, de - magyarul énekeltek!
Kórház Bledben
Városháza
Tömeg a színpad előtt
Tópart napfényben
A Városháza a tó felől nézve
A tó és a város makettje
Karácsonyi dekoráció
Végül egy Tropical nevű bárban ebédeltünk, ezúttal nem szlovén specialitást, hanem kebab tálat sok zöldséggel és finom joghurtszósszal, Dani pedig pljeskavicat evett lepényben, ami akkora volt, hogy szinte lelógott a tányérjáról.
Tropical bár
Kebab tál
Timi és Dani a bárban
Miután jóllaktunk, lementünk a partra, és a déli oldalon kezdve körbejártuk a tavat. Elég lassan haladtunk, mert állandóan meg kellett állnunk fényképezni, hiszen a tó minden irányból más látványt kínált, ráadásul a fényviszonyok is változtak, lassan besötétedett, az út utolsó részét már sötétben tettük meg. A sétány is változatos volt, hol az országút szélén a járdán mentünk, hol közvetlenül a parton egy ösvényen, a tó nyugati végén pedig a tóra épített pallókon lépdeltünk. Útközben gyönyörű villákat láttunk, köztük az egykori elnök, a félig szlovén származású Josip Broz Tito egykori elnöki rezidenciáját, a Vila Bled-et, amelyben ma négycsillagos szálloda működik.
Vila Bled
Palló a víz fölött
A szikla tetején a vár
Szent Márton templom
Szaletli a parkban
Betlehem
Miután megkerültük a tavat, hazaindultunk a sötétben. Éppen a kedvenc épületünket fotóztam, a Gostilna Pri Planincu nevű vendéglőt, amikor észrevettem, hogy valaki integet. Kiderült, hogy Timi és Dani melegedtek a vendéglő előtt égő tűz mellett. Ők ma hegyet másztak, felmentek a tó melletti egyik hegyre, onnan csodálták a látványt. Hazasétáltunk, este 6-kor már a szálláson voltunk. Összepakoltunk és korán lefeküdtünk.
Balra a Gostilna Pri Planincu
Timi és Dani a tűz mellett
2024. jan. 2. Ljubljana
Csütörtökön 9-kor reggeliztünk, befejeztük a pakolást és 10-kor elhagytuk a szállást. Ugyanazzal a busszal mentünk, mint előző nap, szerencsére ma ünnepnap van, így az 5,9-es jegy helyett csak 1,3 eurót fizettünk. Kranj-on keresztül mentünk Ljubljana-ba, több, mint másfél órát utaztunk, dél után 10 perccel értünk a fővárosba. Útközben többször is megálltunk (egyszer az autópályán húzódtunk le a leállósávba), a sofőr idegesen telefonált, többször is kinyitotta csomagteret. Amikor megérkeztünk, kiderült, hogy mi volt az oka, a csomagtérből valamilyen piros folyadék ömlött az útra, ráadásul ez elérte a csomagjainkat is. Legrosszabbul Hédi járt, neki teljesen átázott a bőröndje, csavarni lehetett a vizet (vagy mit) a ruháiból. A busztársaságnál reklamáltunk, nem voltak túl készségesek, de ragaszkodtunk hozzá, hogy írjunk egy jegyzőkönyvet, hátha így fizet a biztosító. Miután ezt elintéztük, beraktuk a bőröndöket a csomagmegőrzőbe és elindultunk várost nézni.
Tömeg a bledi állomáson
Jön a buszunk
A buszállomás Kranj-ban
Kranj
A Sava
Hóborította táj a buszból
Megérkeztünk Ljubljana-ba
Valami folyik a buszból!
Timi jegyzőkönyvet ír
Buszállomás, Ljubljana
Ljubljana Szlovénia fővárosa, egyben földrajzi, kulturális, tudományos, gazdasági, politikai és közigazgatási központja, közel 300.000 fő lakja. Ljubljana kb. 300 m tengerszint feletti magasságban fekszik a Ljubljanai-medencében. A városközponton keresztülfolyik a Ljubljanica folyó. A város nevének eredetére több magyarázat is létezik, van aki a szerelem (ljubiti) szóra, mások a Ljubovid személynévre vezetik vissza eredetét, de lehet, hogy a folyójáról kapta a nevét.
A monda szerint az aranygyapjút megszerző Iaszón görög királyfi legyőzte az itteni tóban tanyázó sárkányt, így vált a a sárkány a város jelképévé. Az itteni mocsarakban találták meg a világ legrégebbi kerékmaradványát, amely Kr. e. IV. évezredből származik. A város területén Kr. e. 2000 körüli bronzkori népek cölöpépítményes településére (Kr. e. 2000 körül) utaló nyomokat találtak, később illírek, majd kelták éltek itt. Kr. u. 15-ben alapították meg a rómaiak Emona városát, erre haladt át a borostyánút. A fallal megerősített városban 5-6000 ember élt. Később a hunok elpusztították, majd a VI. században szlovén törzsek vették birtokba. Első írásos említése 1144-ből származik, 1220-ban városi rangra emelték, saját pénzt is veretett. 1511-ben egy földrengés lerombolta, utána reneszánsz stílusban újjáépítették, majd a század végén megérkezett a barokk stílus is. 1849-ben itt tartották fogva Batthyány Lajos miniszterelnököt, ekkor már vonat kötötte össze Béccsel. 1895-ben újabb földrengés pusztított a városban, ekkor historizáló, eklektikus és szecessziós épületeket emeltek, amelyek ma is díszítik a város sétálóutcáit, köztereit. A középkortól 1918-ig a Habsburg Birodalom része volt, majd később a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991 óta a függetlenné vált Szlovénia fővárosa.
A központba vezető Miklosiceva cesta-n indultunk el, ezen az 1906-ban létrehozott sugárúton, amelyet szebbnél szebb szecessziós épületek szegélyeznek. Az egyik a színes Vurnik-ház, vagyis a Cooperative Business Bank székháza, a város egyik leghíresebb épülete. 1921-ben épült Ivan Vurnik építésze tervei alapján, ez a szlovén nemzeti stílusú építészet egyik legszebb példája. A homlokzat geometrikus mintája a szlovén zászló színeiben pompázik, ezt Vurnik bécsi származású felesége, Helena készítette.
A kerületi bíróság épülete
Díszes homlokzat a Tavcarjeva utca sarkán
A Vurnik-ház
Az utca másik oldalán áll a hófehér Grand Hotel Union, amely 1905-ben épült Josip Vancas tervei alapján. (A híres építész Sopronban született horvát szülőktől, Zágrábban és Bécsben járt egyetemre, majd főleg Boszniában és Szlovéniában tervezett historizáló, eklektikus és szecessziós épületeket.)
Hátul a Ferences templom tornya, jobbra a Grand Hotel
Grand Hotel Union
A szállodával szemben áll a Mezőgazdasági Szövetkezet székháza egy olyan szecessziós palotában, amely szintén Josip Vancas munkája
Gyönyörű szecessziós homlokzatok
Mezőgazdasági Szövetkezet
Megérkeztünk a Preseren térre, amely Ljubljana egyik legfontosabb tere, középen áll Preseren szobra.
France Preseren Szlovénia legnagyobb költője, 1844-ben írt Pohárköszöntő című versének hetedik versszaka 1991 óta Szlovénia nemzeti himnusza. Megállapítottuk, hogy ő a szlovénok Petőfije: az ő szerelmét is Júliának hívták és szintén 1849-ben halt meg. (Igaz, nem csatában, hanem az alkoholizmusa miatt kialakult májzsugorban.)
A tér északkeleti sarkán áll a Galerija Emporium épülete. A luxusáruház több mint 100 nemzetközi divatmárka termékeit forgalmazza 1999 óta 7000 négyzetméteren.
Vele szemben, a tér északi oldalán áll az 1660-ban épült, meglepően rózsaszínűre (hivatalosan korallszínűre) festett Angyali üdvözlet templom, vagyis a város Ferences temploma. (Részletek és több fotó itt.) Galerija Emporium
Balra a Hotel Union kupolája
Angyali üdvözlet temploma
A templom homlokzata
Templombelső
Betlehem
Stációk
Kápolna
Modern üvegablak
Modern festmény egy kápolnában
Főhajó az orgonával
A téren áll a Nemzeti Közegészségügyi Intézet és az 1873-ban épült Hauptmann-ház, amely túlélte az 1895-ös földrengést, 1904-ben szecessziós stílusban felújították, színes kerámialapokból kirakott geometrikus mintákkal díszítették a homlokzatát. Mellette áll az 1897-ben épült, zöld színű Frisch-ház, amelyet különleges torony díszít.
Nemzeti Közegészségügyi Intézet
Karácsonyfa a téren
Balra a Hauptmann-ház, jobbra a zöld Frisch-ház
Preseren szobra
A teret a barokk óvárossal a Hármas híd köti össze. Ezen a helyen már 1280-ban állt egy fából készült híd, amelyet 1842-ben egy kőből készült híd váltott fel. Ez a kőhíd később már szűknek bizonyult, ezért 1932-ben két oldalsó hídpályával toldották meg, melynek korlátai illeszkednek az eredeti hídhoz, így azzal egységes képet alkotnak. (Természetesen ez is Pecnik műve, így a világörökség része.)
Hármas híd, hátul a Kresija-palota
A híd korlátja
Miután átkeltünk a hídon, gyönyörű látvány tárult elénk: Előttünk a Stritarjeva utca, amely a barokk óvárosba vezet, az utca két sarkán két érdekes épület, mindkettő tetején egy-egy kis tornyocska, köztük pedig a várhegy a rajta álló várral.
A két épületet az 1895-ös földrengés után Leopold Theyer grazi építész tervezte és 1898-ban fejezték be. A jobboldali a Fülöp-kastély, amelyet Filip Schreyer kereskedő építtetett reneszánsz stílusban. A szemben álló épület a Kresija-palota, ma itt működik a az idegenforgalmi iroda, mellette pedig az Önkormányzati Hivatal és a Városi Könyvtár.
Azt mondják, hogy a homlokzatokon lévő kis tornyokat Ivan Hribar polgármester kifejezett kérésére építették, aki csodálta a cseh kultúrát, és azt akarta, hogy Ljubljana hasonlítson Prágára, a "száz torony városára". A valószínűbb magyarázat azonban az, hogy a tornyok a város régi védőfalának városkapuira emlékeztetnek, amelyek korábban itt álltak.
A Stritarjeva utca végén áll a Robba-kút, amelynek alakjai Szlovénia három folyóját (Száva, Krka és Ljubljanica) jelképezik. A háromoldalú barokk obeliszket formázó szökőkutat az olasz Francesco Robba tervezte 1751-ben.
A két torony, háttérben a várhegy a várral
A hármas híd, háttérben a Ferences templom
Stritarjeva utca
A Fülöp-kastély
A Ciril Metodov trg, háttérben a katedrális tornyai
Balra a kút, jobbra a Városháza
Robba-kút
Stritarjeva utca, háttérben a Preseren tér, jobbra a városnéző kisvonat
Ezután a Városháza elé értünk, az eredetileg reneszánsz épületet később barokk stílusban építették újjá. Mivel nyitva volt a kapuja, bementünk és megcsodáltuk a falfestéssel díszített belső udvarokat, és a földszinten kiállított műtárgyakat.
Városháza
A Városháza főhomlokzata
Főbejárat
A Városháza boltozatos földszintje
Kiállítás
Karácsonyfa a belső udvaron
Díszkút
Ljubljana térképe
Festmény a falon
Belső udvar
Ljubljana jelképe, a sárkány
Belső udvar a díszkúttal
Festett falak
Gyerekek alkotásai
Az emeletre vezető lépcső
Ezután végigsétáltunk a főutcán, ami tulajdonképpen három hosszúkás tér összefüggő láncolata. Az első a Mestni trg, a Városháza előtti régi főtér, aztán a Stari trg és végül délen a kissé lejtős Gornji trg. Itt végre igazi városisas hangulat volt, nyitva voltak az éttermek, bárok, sok ember sétált az utcán. Lementünk a Ljubljanica partjára is, itt is számos vendéglő teraszán ültek a helyiek és a turisták, élvezték a látványt.
Házak a főutcán
Mestni trg
Miközben a főutcán (vagyis a főtéren) sétáltunk, észrevettük, hogy a jobboldali mellékutcák mindegyike a folyópartra vezet. Mi is lesétáltunk a folyóhoz, nagyon szép volt a parti sétány, sok kiülős étteremmel és bárral, nagyon hangulatos volt, még a borongós időben is.
A Ljubljanica
Textilüzlet
A bolt kirakata
Kávézó a Stari trg-on
Régi ház felújításra váró homlokzata
A Stari trg vége
Régi üzlet a Stari trg-on
Miután elértünk a Stari trg végére, balra fordultunk, itt indult el felfelé a Gornij trg, amely egy lejtős utca, kétoldalán szépen felújított, középkori házak, színes homlokzattal.
Épület a Gornij trg sarkán
A Gornij trg
Középkori házak a Gornij trg két oldalán
Hátul a Szent Flórián templom tornya
Néhány perc múlva a Szent Flórián templom előtt álltunk, amely 1696-ban készült el barokk stílusban, de mai formáját 1934-ben nyerte el, amikor Joze Plecnik átalakította a várhoz vezető Ulica na grad-ot. Áthelyezte a templom bejáratát, amelyhez egy saroklépcsőt is épített, az egykori főbejárat fülkéjébe pedig Nepomuki Szent János szobrát állította, amelyet még Francesco Robba készített 1727-ben.
Szent Flórián templom
A templom mellett balra fordultunk, a várhoz vezető Ulica na grad-ra. A Plecnik tervezte sétálóutca nagyon hangulatos, az utcát borító kövekből színes mintát raktak ki, az utca két oldalán pedig középkori házak, némelyik még felújításra vár. Az utca egyre szűkebb és meredekebb lett, ahogy felfelé kapaszkodtunk a vár irányába. A végén már a várfal mellett mentünk, sajnos pont olyan magas volt a mellvéd, hogy nem láttunk rá az alattunk elterülő városra. Az út utolsó szakasza már az erdőben vezetett, innen már láttuk a hegy tetején magasodó várat.
Középkori lakóház erkélye az Ulica na grad sarkán
A várhoz vezető út, az Ulica na grad
Háttérben a Szent Klement ortodox templom tornya
Fa borítás a házfalon
Úton a várba
Szelfi a várfal előtt
Lejtős ház
Hédi és Etelka
Út az erdőben
Amikor 6 éve itt voltunk Timivel, nem néztük meg belülről a várat, ezért most jegyet vettem, és megnéztem a vár összes kiállítását. (Részletek és több kép itt.) A vár kilátótornya
A vár déli oldala
A vár bejárata
A kaputorony alatt
A kápolna és a torony
Batthyány emléktáblája
A Szent György-kápolna
A kápolna ajtaja
A toronyba vezető lépcső kezdete
Lépcső
A toronyban
Kilátás a toronyból
A vetítőteremben
A kápolna és a torony
Történelmi kiállítás
A világ legrégebbi kereke (rekonstrukció)
18. századi pénzesláda
16. századi tányérok
Tito mellszobra
Partizánok által használt fegyver
Ljubljanai képeslapok
Bábkiállítás
Marionett-bábok
Ágyú a vár folyosóján
Karácsonyfa a várudvaron
A nemesek cellája az Erasmus-toronyban
Várudvar
Balra az Erasmus-torony
Fegyverkiállítás
Páncél
Lándzsa és alabárd
Kiállítás a vár felújításáról
Sárkány
A vár alagsorában
A sikló felső állomása
Szemben a kijárat
A hídon
A vár esti fényben
Miután megnéztem a várat, elindultam lefelé a hegyről, ezúttal a meredekebb úton, amely közvetlenül a belvárosba vezetett. Sajnos, egyáltalán nem volt kivilágítva, ráadásul csúszott is az eső miatt, így elég kalandosra sikerült az ereszkedés. A telefonnal világítottam magam elé, hogy lássam, hová lépek. Szerencsére az út utolsó része már ki volt világítva, így végül elég gyorsan leértem.
Ez már a belváros
Végre leértem
A Krekov térre értem le, innen néhány percre, a Vodnikov téren megnéztem a Bábszínház szépen kivilágított épületét, jobbra mellette a sikló, amely egyenesen a várba viszi fel a turistákat. Továbbsétáltam a központ felé, a sétálóutcán jobbra áll a Szent Miklós-székesegyház barokk épülete, amelynek története a 13. századra nyúlik vissza. Korábban egy román, majd egy gótikus templom állt itt, ennek maradványain épült a mai templom a 17. században.
A bábszínház épülete
A libegő kivilágított útja a várba
Szent Miklós-székesegyház
A székesegyház főhomlokzata
A templom nyugati kapuja
A székesegyház a piac felől
Közvetlenül a székesegyház mögött, a folyó partján áll Ljubljana központi piaca, a Trznica, amely tulajdonképpen egy oldalt nyitott, oszlopsorral szegélyezett tér. A Vodnikov trg-on, a város felől találjuk a zöldséget, gyümölcsöt, virágot, mézet, kézműves termékeket árulók standjait, a folyó felőli oldalon pedig egy érdekes, reneszánsz hatású, oszlopos épület áll, a Központi Nagycsarnok, amelynek földszintjén, a halpiac, az emeletén pedig különböző üzletek kaptak helyet. Az épület az 1940-es években épült, Jozé Plecnik tervei alapján, így ez is a világörökség része. A kétemeletes épület követi a folyó ívét, annak jobb partján áll a Sárkány-híd és a Hármas híd között. Végigsétáltam a már kissé néptelen piacon, néhány árus volt már csak nyitva, akik forralt bort, ennivalót és ajándéktárgyakat árultak.
A központi piac
Plecnik árkádsora a város felől
Háttérben a székesegyház
Kirakodóvásár
Halpiac
Fent a kivilágított vár
A folyó, háttérben a Hármas híd
Oszlopsor a folyóparton
Hármas híd és a Ferences templom
Sétálóutca
Közben felhívott Timi, kiderült, hogy ők is éppen akkor indultak el lefelé a várból, amikor én leértem, így megvártam őket a lépcső alján. Elindultunk éttermet keresni, végigsétáltunk az óvároson, végül egy indiai étteremben ültünk le a Ljubljanica jobb partján. Ahogy bementünk, megcsapott bennünket a curry illata, így tudtuk, jó helyen járunk. Nemsokára Hédi és Etelka is befutott, így végül mindannyian itt vacsoráztunk. Finom levest ettünk, aztán csirkét finom mártásban, Dani pedig valamilyen nagyon csípős fogást.
Timi és Dani
Namasté étterem
Joghurtos leves zöldfűszerekkel
Chicken korma
Miután jóllaktunk, a folyóparton visszasétáltunk a központba, közben megcsodáltuk a (különböző színekkel) kivilágított vár látványát. Elmentünk a Kongresszus tér mellett, itt áll a Ljubljanai Egyetem épülete is.
Az egyetem épülete
Park Zvezda
Modellvasút a kirakatban
Preseren tér
Hédivel és Etelkával a főtéren
Timivel és Danival
Ferences templom
Miklosiceva utca
Újra a vasútállomáson
Lepakoltunk az állomáson, mi Timivel még visszamentünk sétálni a városba. Szemerkélt az eső, néhol már az esernyőt is elő kellett venni, de ez nem zavart bennünket, jót sétáltunk a kivilágított, még mindig nyüzsgő városban.
Hármas híd, középen a vár
Hármas híd
Preseren tér
Búcsú Ljubljana-tól
A Ljubljanica éjjel
Éppen 10-kor értünk vissza az állomásra, kivettük a bőröndöket a csomagmegőrzőből. Az állomást este tízkor bezárták, a biztonságiak mindenkit kizavartak az épületből. Lepakoltunk egy padra, Hédi és Etelka találtak egy bárt az állomással szemben, ami még nyitva volt, oda költöztünk be, ittunk egy-egy kávét, feltöltöttük a telefonokat, még wifi is volt. Aztán fél egykor kimentünk az állomás elé, pontosan érkezett a busz, ezúttal sem volt tele, elhelyezkedtünk és már robogtunk is hazafelé.
Cappuccino
Kissé álmosan a bárban
2025. jan. 3.
Hajnali egykor indultunk, ezúttal egyáltalán nem álltunk meg sehol, egy órával a jelzettnél hamarabb, már néhány perccel 6 előtt megérkeztünk Budapestre. Timiék elrohantak a vonathoz, mi pedig a hétórás busszal hazajöttünk Csongrádra. 8.40-kor megérkeztünk, 9-kor már a lakásban voltam.
Indul a buszunk
Megérkeztünk Budapestre
Csongrád, buszállomás
Források: