Prága
2022. április 14-18.
Előkészületek
Az ötlet, hogy megnézzük Prágát, nem egészen új. Tulajdonképpen már többször terveztük, hogy eljövünk ide, legközelebb akkor voltunk hozzá, amikor 2015-ben már a szállást is lefoglaltuk, megvettük a buszjegyet (ugyanannyiba került, mint most), de sajnos azon a nyáron Rómában ellopták az iratainkat, így hazajönni ugyan haza tudtunk, de Prágába már nem tudtunk kiutazni. Most viszont úgy döntöttünk, a tavaszi szünetben mindenképpen megnézzük ezt a csodálatos várost. Sajnos Timinek több beadandót is kellett írnia közben, így ő néha városnézés helyett inkább tanult, de így is nagy élmény volt mindkettőnknek.
Először természetesen a buszt foglaltam le, aztán szállást kerestünk. A város északi részén találtunk egy szállodát, metróval könnyen elérhető volt, reggeli is volt az árban. Bár csak két héttel az indulás előtt foglaltunk, (általában ennél jóval korábban szoktunk), így sem volt vészes az ára. A programokat nem szerveztük túl, csak a várost akartuk felfedezni, egyetlen kirándulást terveztünk, Karlovy Vary-ba, de ide is csak előző nap foglaltam le a buszjegyet. (Természetesen ezt is a Flixbus-nál.) Tanulmányoztam a szakirodalmat (vagyis az útikönyveimet) és készítettem egy listát azokról a nevezetességekről, amit mindenképpen meg akarok nézni.
A szakirodalom
Prága Csehország fővárosa és 1,3 millió lakójával egyben a legnagyobb városa is. Közép-Európa egyik politikai, kulturális és gazdasági központja, meglehetősen gazdag történelemmel. A római korban alapították, de virágkorát a gótikus, reneszánsz, majd a barokk korban élte. Fővárosa volt a Cseh Királyságnak, fontos szerepet töltött be a Habsburg Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia idejében is. Itt található Közép-Európa egyik legrégebbi egyeteme, a Károly Egyetem, a város történelmi központja pedig 1992 óta szerepel UNESCO világörökségi listáján. És hogy miért hívják "arany Prágának"? Erről két elmélet létezik: az egyik szerint IV. Károly, német-római császár idejéből származik a név, amikor a prágai vár tornyait arannyal vonták be, a másik szerint viszont a II. Rudolf által támogatott alkimisták tevékenységére utal az elnevezés.
Ápr. 14. Budapest - Prága
Reggel a 8.15-ös busszal indultam Csongrádról, Timi a 7.07-es vonattal jött Debrecenből. A Népligetben találkoztunk, 10.55-kor indult a Flixbus Prágába. Külön fizettünk azért, hogy legelső sorban üljünk az emeleten, jól láttunk .. volna, de az ablak olyan piszkos volt, hogy alig láttunk ki. Pozsonyban szóltam emiatt a sofőröknek, de nem nagyon érdekelte őket. Pozsony és Brno érintésével 18.25-kor (percre pontosan) érkeztünk Prágába.
Utazunk!
Pozsony, jobbra a háttérben a vár
Megérkeztünk!
Prága, vasútállomás
Metróval kimentünk a város északi részére, itt áll a szállodánk, az Olympik Tristar. A metrómegálló neve Invalidovna, a környék nagyon modern, főleg irodaházak állnak itt, de a szállodánk mögött egy másik városrész kezdődött, ahol már lakóházakat, lakótelepeket láttunk. A szállodánk ötszintes, modern épület, mi a legfelső emeleten laktunk. Úgy láttuk, főleg sportolók szálltak meg itt, úgy tűnt, a fiatalok edzőtáborozni, vagy versenyre érkeztek, általában sportcuccban jöttek le reggelizni. A szobánk egyszerű, de nagyon kényelmes és tiszta, gyorsan lepakoltunk és már indultunk is vissza a városba.
A szállodánk
Este 8-kor szálltunk ki a metróból, éppen a Vencel-tér kellős közepén, a Nemzeti Múzeum gyönyörű épülete előtt! Már alkonyodott, kicsit ködös volt az idő, de nagyon hangulatos sétát tettünk a városban, ami tele volt emberekkel, helyiekkel és turistákkal, hullámzott a tömeg mindenhol. Először körbejártuk a Vencel-teret, aztán továbbmentünk az óvárosba, egészen az Óvárosi térig, mindenütt kirakodóvásár, láttunk kürtőskalácsost és lángosost is! Ezután kisétáltunk a Moldva partjára, megnéztük a gyönyörűen kivilágított Károly-hidat, aztán fél 10-kor a Staromestská metrómegállónál metróra szálltunk és este 10-kor már újra a szállodában voltunk. Spanyolozás, naplóírás, aztán éjfélkor lefeküdtünk.
Nemzeti Múzeum
Szent Vencel-szobor
Vencel tér
Villamosból étterem
Kürtőskalács
Tyn-templom
Városháza
Lángos
A Moldva, háttérben a Hradzsin
Metrómegálló az Óvárosban
Ápr. 15.
Reggel 8-kor felkeltettem Timit (ő még aludt volna, este sokáig tanult), megreggeliztünk a szálloda éttermében (bőséges svédasztal várt minket), aztán 9-kor irány a város! A beígért eső helyett szikrázó napsütés fogadott bennünket. 30 perces metrójegyet vettünk, ezzel a felmentünk a Kisoldal (vagyis a Malostranská) megállóig. Miután kiszálltunk, egy szép parkon mentünk keresztül (Park Horubicka), majd a régi várlépcsőn felsétáltunk a várba. Gyönyörű volt a látvány, ahogy egyre magasabbra másztunk fel a lépcsőn, egyre szebb volt a kilátás a városra!
Metrómegálló, Kisoldal
Park Horubicka
A várba vezető lépcsőn
A régi várlépcső
Megérkeztünk a várba
A Kisoldal háztetői
Várfal
A Prágai vár tulajdonképpen egy óriási épületegyüttes, amely magában foglal számos palotát, templomot és a Régi királyi palotát is. A legenda szerint a vár alapítása Libuse hercegnő álmának köszönhető (ami szerint a Moldva-folyó partján egy gazdag és erős város születik majd), egy másik legenda szerint egy ősi szláv vallási központ volt itt valamikor. Mindenesetre a 9. század végén itt épült meg a Szent Mária templom, majd 925-ben felszentelték a Szent György templomot, röviddel azelőtt, hogy elkezdték építeni a Szent Vitus körtemplomot. A 10. században már egy fából készült erődítmény is állt itt. A 12. századtól kezdve fejlődésnek indult a terület, hiszen a Premysl hercegek idehelyezték a székhelyüket. Ezután a várat többször átépítették, felújították, a 14. században megépült a Régi királyi palota és a székesegyház. A 16. században Jagelló Ulászló, majd a Habsburg I. Ferdinánd is újabb épületekkel, kertekkel emelte a vár pompáját. A 17. században megjelent a barokk, Mária Terézia teljesen átépítette az épületegyüttest. Ezután viszont a vár feledésbe merült, katonai célokra használták, állaga leromlott. V. Ferdinánd ide helyezte át rezidenciáját, majd a 20. században a köztársasági elnök rezidenciája lett, Václav Havel felújíttatta és a nagyközönség számára megnyittatta az addig nem használt termeket.
Miután beléptünk a vár kapuján, végigsétáltunk a Jirska utcán. Bal kéz felől a 16. században épült Lobkowicz-palota épülete, a falán óriási plakátok hirdették a különböző kiállításokat. A család 700 éves történetét bemutató kiállítás mellett óriási műkincs- és fegyvergyűjteményt is őríznek a falai között. Továbbhaladva a Jirskán, a Szent György térre értünk, amely egykor a Vár főtere volt.
Lobkowicz-palota
Jirska, háttérben a Szent György bazilika tornya
A Szent György tér déli oldalán áll a Rosenberg-palota, amelyet 1574-ben építtetett a Rosenberg család, majd 1600-ban II. Rudolf megszerezte, Mária Terézia pedig 30 férőhelyes intézetté építtette át, ahol elszegényedett nemesi családok lányai találtak menedéket. Az intézetet mindig a Habsburg-ház egyik hajadon hercegnője vezette, elsőként Mária Terézia lánya, Mária Anna Jozefa főhercegnő. A Szent György tér nyugati oldalán már látható a Szent Vitus székesegyház keleti oldala. Megkerültük az épületet és megnéztük a templomot, legalábbis azt a részét, amit jegy nélkül is látni lehet belőle. Később, miután megvettük a kombinált jegyet a vár többi részébe (Arany utcácska, Szent György templom, Régi királyi palota), visszajöttünk a katedrálisba, és alaposabban megnéztük a gyönyörű belső terét, a kápolnákat és a gyönyörű üvegablakokat is. (Több fotó és részletes leírás a székesegyházról itt. )
Szent György tér, szemben a katedrális
Jobbra a Királyi vár
Rosenberg-palota
A Szent Vitus székesegyház keleti oldala
Régi királyi palota
A Régi királyi palotát és a székesegyházat összekötő Régi folyosó
A déli Nagytorony
Nyugati homlokzat
Üvegablak
Főhajó
Nepomuki Szent János ezüst síremléke
A Habsburg mauzóleum
Szent Vencel kápolna
Ezután megnéztük a vár belső udvarait. A székesegyház tulajdonképpen a harmadik udvaron áll, innen egy folyosón keresztül a második udvarba jutottunk, ahol két 17. századi neoreneszánsz díszkutat és az 1763-ban elkészült Szent Kereszt kápolnát csodáltuk meg.
Balra a Régi püspöki palota
Szent Kereszt kápolna
Díszkút a második udvarban
Másik díszkút
A 16. században épült Lőpor-hídon keresztül hagytuk el észak felé a várat, szép volt a kilátás a várfalra, fölötte a székesegyház tornyaira. Sétáltunk egyet a Királyi kertek fái és virágágyásai között. A kertek a bennük termő forró égövi növényekről voltak híresek. Ez volt az első tulipánkert is, a gumókat egyenesen Isztambulból hozatták, majd innen kerültek Hollandiába. A kertben szép reneszánsz épületek állnak, mint a Labdaház és a Nyári palota. (Ezeket majd utolsó nap nézzük meg alaposabban.)
Lőpor-híd
A vár északi oldala
Szarvas-árok
A régi káptalani hivatal a Mihulka-toronnyal
A királyi kertek bejárata
Régi elnöki rezidencia
Miután kigyönyörködtük magunkat a parkban és a tulipánokban, visszamentünk a Lőpor-hídon keresztül a várba. Ezúttal fordított sorrendben jártuk végig az udvarokat,
Háttérben a vár
A vár északi kapuja
Átjáró a második udvarba
Díszkút
Szent Kereszt kápolna
Átjáró az első udvarba
Az első udvar és a Hradzsin tér
Mátyás-kapu
Gigászok a kapun
Hradzsin tér
Új királyi palota
Sárkányölő Szent György szobra
Régi püspöki palota
Rosenberg palota
Arany utcácska
Filmek
Daliborka torony
Kínzókamra
Színes házak
Itt élt Franz Kafka
Úton az emeletre
Vértek kiállítása a gyilokjárón
Az alkimista szobája
Az Arany utcácska házai
Apró virágoskert
Ezután visszamentünk a Szent György térre és belülről is megnéztük a Szent György bazilikát. (Több fotó és részletes leírás a bazilikáról itt. )
Szent György bazilika
Főbejárat
Főhajó
Oltár
A Szent György térről nyílik a Régi királyi palota bejárata, bejártuk ennek a termeit is. (Több fotó és részletes leírás a várról itt. )
A palota bejárata
Ulászló terem
Címerek a falon
Régi gyűlésterem
Koronaékszerek
A második defenesztráció helyszíne, az ablak
Lefelé a Lovas lépcsőn
Miután megnéztük a palotát, visszamentünk a katedrálisba, és most már alaposabban is megnéztük. Miután kijöttünk a templomból, az északi oldalán a Vikarska-n visszasétáltunk a Szent György térre, majd onnan a Jirska-n, a Rosenberg-palota óriási épülettömbje mellett megkerestük a Kisoldalra levezető lépcsőt.
Vikarska
Díszes kapu
Szent György tér
Rosenberg-palota
Kilátás a várfalról a Kisoldalra
Lefelé a Kisoldalra vezető lépcsőn
Miután leértünk a Kisoldalra, kimentünk a Moldva-partjára. Felsétáltunk az 1914-ben átadott, vasbetonból készült Mánes-hídra, melynek helyén egy 1869-ben épült vasszerkezetes gyaloghíd állt, nevét pedig Josef Mánes festőművészről kapta (korábban a hidat Rudolf-hídnak hívták, a trónörökös tiszteletére.) Innen gyönyörűen látszott a túlpart, a Károly-híd és a Moldván közlekedő hajók.
Klárov
A Moldva, háttérben a Károly-híd
Balra a Mánes-híd
Miután kigyönyörködtük magunkat a Moldva fenséges látványában, sétálni indultunk a Kisoldalon, a Cihelna-n megnéztük a Franz Kafka múzeum épületét és udvarát, voltunk egy helyes kis könyvesboltban (ez mindenhol kötelező program), majd megérkeztünk a Károly-híd lábához.
Kafka-múzeum
A múzeum udvara
Sikátor közlekedési lámpával
Pillantás a Misenska utcára
Könyvesbolt
Amikor megérkeztünk a Károly-híd lábához, óriási tömeg fogadott bennünket, mindenhol árusok, (még kürtőskalácsost is láttunk!), a hídon is hömpölygött a sok ember. A híd innenső pillére tulajdonképpen egy szigeten, a Kampa-n támaszkodik, amelyet csatornák hálóznak be (és választanak el a szárazföldtől), emiatt "Prága Velencéjének" is nevezik.
Pillantás a Certovka-csatornára
Kürtőskalács
A Károly-híd Prága egyik jelképe, a Kisoldalt és az Óvárost köti össze. A 14. század második felében IV. Károly kezdte építtetni, majd már IV. Vencel uralkodása alatt a 15. század elején készült el. A gyalogos híd 516 méter hosszú és 10 méter széles, 16 pillér tartja. 1657-ben kezdtek szobrokat és szoborcsoportokat helyezni a híd mellvédjére, köztük Nepomuki Szent Jánosét, aki Vencel király udvari lelkésze volt, de a legenda szerint nem akarta megsérteni a gyónási titkot, és nem árulta el a királynak, miről gyónt a hűtlenséggel vádolt Johanna királyné, ezért a király megkínoztatta és a hídról a Moldvába dobatta. (Ezt a helyet a híd korlátján egy kereszt jelzi.) A híd két végét erős tornyok vigyázzák, amelyek egykor a város védelmi rendszerének részét képezték. A Kisoldal két tornya közül az alacsonyabb, a 12. századból származik, és a régi Judit-híd része volt.
(A híd közepén lemerült a telefonom, így innentől kezdve Timi fényképezett.)
A hídon
A Kisoldal felőli hídfő, balra a 12. századi torony
Pillantás a hídról a Kampa-ra
Moldva folyó
Nepomuki Szent János szobra
Háttérben a Kisoldal és a vár
A kereszt a korláton
Zenészek a hídon
Szelfi a Károly-hídon
Timi a hídon
Az Óvárosi torony
Óvárosi torony - alulnézetből
Ezután megcsodáltuk a híd lábánál álló Szent Szalvátor templomot, (teljes nevén a Legszentebb Megváltó temploma), amelyet a 16-17. század fordulóján építettek a jezsuiták reneszánsz stílusban, majd a 18. században két tornyot építettek hozzá, ekkor kapta barokk homlokzatát. A templom emeleti teraszát és a koronázópárkányt 14 életnagyságúnál nagyobb, homokkőből faragott szobor díszíti, amelyek többek között Krisztust, Szűz Máriát, a 4 evangélistát, Loyolai Szent Ignácot és Szent Kelement ábrázolják.
Néhány méterre innen áll Assisi Szent Ferenc 13. században épült temploma, mai formájában 1688-ban szentelték fel.
A Legszentebb Megváltó temploma
A szobrok alatt ukrán zászló
Assisi Szent Ferenc temploma
Ezután elindultunk az óvárosba vezető Karlova utcán, amelyen egykor a koronázási felvonulások zajlottak, számos gótikus és reneszánsz palota szegélyezi, amelyek legtöbbjében ma már szálloda, üzlet vagy étterem működik. Az egyik éttermet mi is kipróbáltuk, finom (est)ebédet ettünk a Karlowa 30 nevű étteremben: gombaleves, gulyás knédlivel, sertésszelet káposztával és persze a (Prágában) elmaradhatatlan sör, mindez menüben 12,5 euróért.
Karlova utca
Karlova 30
Sörözünk
Gombaleves
Gulyás knédlivel
Sertésszelet káposztával és knédlivel
Miután jóllaktunk, továbbindultunk a Husova utcán, elmentünk a Szent Egyed templom monumentális épülettömbje mellett.
Ezután elmentünk a Náprstek múzeum mellett, amelyet Vojta Náprstek alapított 1873-ban Cseh Ipari Múzeum néven, miután szülei 1826-ban megvették az U Halanku házat, amelyben egy sör- és szeszfőzde működött. Ma a Nemzeti Múzeum része és az ázsiai, amerikai és afrikai kultúrákat mutatja be.
Szent Egyed templom
Náprstek Múzeum
A múzeum homlokzata
Vele szemben áll a Betlehem-kápolna gótikus épülete, amely a prágai óváros részeként a világörökség része. A kápolnát 1391-benn alapította egy boltos és egy lovag, azzal a céllal, hogy a hívek anyanyelvükön (azaz csehül) hallgathassák az igét. 1402-ben Husz János lett a kápolna prédikátora, állítólag egyszerre 3000 embernek prédikált itt, egészen 1413 februárjáig, amikor el kellett hagynia a várost. Husz 1415-ös kivégzése után a kápolna a huszita prédikációk színhelye lett, prédikált itt Thomas Müntzer is. 1622-ben a kápolna a jezsuiták birtokába került, akik katolikus templommá alakították, majd a leromlott állagú épületet 1786-ban lebontották. 1837-ben kétszintes lakóház épült a helyére, majd kiderült, hogy a kápolna bizonyos részeit felhasználták az építkezésnél, így 1948-ban a lakóházat államosították és lebontották, majd a kápolnát 1954-ben rekonstruálták, de az eredeti épületből mindössze az az egy ajtó maradt meg, amelyen keresztül Husz János egykor belépett a szószékre.
Betlehem-kápolna
Miután megnéztük ezt a történelmi épületet, sétáltunk a hangulatos utcákon, visszamentünk a Husovára, ahol elmentünk az U tri ruzi- söröző (Söröző a Három rózsához) 15. századi épülete előtt, majd a Mária-téren megcsodáltuk a az Új városháza szecessziós épületét. Mivel a 20. század elejére a város kinőtte a régi városházát, 1911-ben új épületet húztak fel a Klementinum-mal szemben, amelyben a kor legfejlettebb műszaki megoldásait alkalmazták, például Prágában itt használtak először páternosztert.
Söröző a Három rózsához
Új városháza
A városházával szemben magasodik a Klementinum barokk épületegyüttese, amelynek 16. századi építésekor egy egész kerületet kellett lebontani. 1556-ban érkeztek ide az első jezsuiták, ekkor kezdődött az építkezés, amelynek során 32 városi házat, 7 udvart és 2 kertet vettek, vagy szereztek meg és így jött létre Prága második legnagyobb épületegyüttese (a vár után). Ez volt az ellenreformáció központja, itt történt az újkor legnagyobb könyvégetése is, 30.000 eretneknek minősített könyvet égettek el a kolostor udvarán. A jezsuita rend feloszlatása után a Klementinum-ot világi egyetemmé alakították, itt működött a Károly Egyetem. Ma a Cseh Nemzeti Könyvtáré, több épülete (pl. a Meridián csarnok, a barokk könyvtárterem és a csillagászati torony) látogatható.
A Klementinum egyik bejárata
Ezután végigsétáltunk a Valentinska utcán, egészen a Siroká-n álló Pinkász zsinagógáig. A zsinagóga mögött találjuk a Régi zsidó temetőt, melyben kb. 12.000 sírkő alatt kb. 100.000 ember nyugszik. Érdekes, hogy a sírkövek egymás hegyén-hátán, festői összevisszaságban láthatók, a helyszűke miatt sokszor több rétegben temetkeztek, a temető bizonyos részein 9 rétegben egymásra halmozott sírkövet találtak. A legrégebbi sírkövet 1429-ben állították, (egy költő nyugszik alatta), az utolsó temetés pedig 1787-ben volt. A sírkövekbe faragott szimbólumok utalnak az ott nyugvók foglalkozására, családjára, származására, sőt, (egyedülálló jelenségként) itt emberábrázolással is találkozunk, ami nem jellemző a zsidó temetőkre. A leghíresebb itt eltemetett személy a legendás Löw rabbi, a Gólem készítője, aki 1609 óta nyugszik itt, sírkövének repedéseibe sokan kívánság-cédulákat dugnak.
Sajnos sem a zsinagóga, sem a temető nem volt nyitva, így csak egy kis ablakon bekukucskálva tudtuk megnézni a sírokat.
Szecessziós díszítés a Valentinska egyik épületén
Pinkász-zsinagóga
Pillantás a temetőre
Régi zsidó temető, körülötte a Josefov negyed lakóházai
Ezután kisétáltunk a Moldva partjára, megcsodáltuk az alkonyi fényeket a folyó felett. Mivel aznapra napijegyet vettünk, úgy döntöttünk, még megnézzük a modern Prága egyik ikonikus épületét, a Táncoló házat. Ezért villamosra szálltunk és elmentünk a Károly térre.
Miután megérkeztünk a Károly-térre, a Resslova utcán kisétáltunk a Moldva partjára. Itt áll a "Táncoló ház", vagy más néven a Fred és Ginger-ház. Az 1996-ban elkészült modern irodaépületet Frank Gehry, kaliforniai építész tervezte, a tetején egy étterem működik. Érdekes, hogy a mellette álló ház Václav Havel családjának tulajdonában áll, a politikus-drámaíró nagy szerepet játszott abban, hogy a meghökkentő kinézetű ház itt épült fel. Ezután visszasétáltunk a Resslova utcán, lefényképeztük az 1181-ben gótikus stílusban épült Szent Vencel templomot, majd hazametróztunk, pontosan 8-kor már a szállodában voltunk.
Károly tér
Táncoló ház
Alois Jirasek tér
Szent Vencel templom
Ápr. 16.
8-kor megreggeliztünk, aztán gyalog indultam a városba, Timi otthon maradt tanulni (van néhány beadandója). Lemértem az időt a Florenc-ig, holnap innen indulunk Karlovy Vary-ba, ma reggel vettem meg a jegyeket online. Gyönyörű, csendes városrészen (a neve Karlin) sétáltam keresztül, kevesebb, mint 40 perc alatt értem a Florenc-re.
Az első épület, ami mellett elsétáltam, a metrómegállónk névadója, vagyis az Invalidovna volt, melynek rózsaszín épülete egy szép park közepén áll. Az 1737-ben átadott épület (nevének megfelelően) háborús veteránok otthona volt, modellje pedig a Párizsban 1679-ben épült hasonló épület, az Hotel des Invalides volt. 1935-ben a veteránok máshová költöztek, az épületet pedig a cseh hadsereg használta archivumként. A 2002-es árvíz során az épület súlyosan megsérült, az itt tárolt archív anyagok nagy része megsemmisült. Kívülről úgy tűnt, szépen restaurálták.
Invalidovna metróállomás
Invalidovna
Főhomlokzat
Ezután továbbsétáltam a Krizikova-n, egy gyönyörű parkban egy szép épületet láttam, úgy nézett ki, mint egy városháza, de kiderült, hogy általános iskola. 1906-ban épült, gyönyörű, szecessziós homlokzatán helyi mesterek is dolgoztak. Az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legszebb és legmodernebb épületében fiú- és lányiskola is működött (külön bejárattal), az épület udvarán játszótér, földszintjén 2 igazgatói és 2 gondnoki lakás is helyet kapott. Az épület az országban az elsők között volt, amelyet központi fűtéssel fűtöttek. Felavatása után maga Ferenc József is meglátogatta az új iskolát.
Ezután a Karlin térre értem, amely ennek a városrésznek a központja. Karlin korábban önálló helység, Prága elővárosa volt, 1922-ben csatolták Prágához. 1817-ben kezdték el tudatosan kiépíteni a lakónegyedet a korábban itt lévő gyümölcsöskertek helyén, merőleges utcák, tágas, gondozott parkok, látszik, hogy a tervezőasztalon készült a város. Később a lakóházak mellet gyárak is települtek ide, javult a közlekedés, meghosszabbították a metróvonalat.
Először a tér déli oldalán álló Karlinské Spectrum sárga épülettömbjét fotóztam le, itt a városrész oktatási és kulturális központja működik.
A Karlin tér közepén magasodik az impozáns Szent Cirill és Metód templom, amely Csehország legnagyobb vallási épületei közé tartozik. A 75 méter hosszú és 31 méter széles templom 1863-ban épült téglából, késő neoromán stílusban, Cirill és Metód Csehországba érkezésének milleniumára. A keresztelőkápolna díszítése szecessziós stílusú, 1905-ben készült el.
Karlinské Spectrum
Szent Cirill és Metód templom
A délkeleti homlokzat
A templom a Krizikova felől
Észak-nyugati homlokzat
Innen már csak néhány percet kellett sétálnom a Krizikova-n, (útközben lefényképeztem a színház épületét) és már meg is érkeztem a Florenc megállóba.
Zenés színház
Florenc, autóbuszállomás
Innen besétáltam az óvárosba, megcsináltam a útikönyvben ajánlott óvárosi sétát, közben megvettem a szokásos hűtőmágnest, képeslapot és a városról szóló könyvet.
Az első állomásom a forgalmas Köztársaság tér volt, itt áll többek között a Vígadó, Prága egyik híres szecessziós műemléke. Az impozáns saroképület helyén eredetileg a Királyok udvara állt, az 1380-ban emelt épületben lakott többek között Luxemburgi Zsigmond és Ulászló is. A ma látható épület 1912-ben készült el, neves festők és építészek is dolgoztak rajta (pl. Alfons Mucha). Legnevezetesebb terme az 1200 fős Smetana-terem, amely Prága egyik legfontosabb hangversenyterme, de fontos történelmi események színhelye is volt, 1918-ban itt kiáltották ki Csehszlovákia függetlenségét, majd 1989-ben itt tartották a Vaclav Havel vezette Polgári fórum első megbeszélését a kommunista hatalommal. A földszintjén kávéház üzemel, de én csak kívülről csodáltam meg a homlokzat arany díszítését.
Hotel Kings Court
Vígadó
A szecessziós homlokzat
Közvetlenül a Vígadó mellett áll a 65 méter magas Lőportorony, a régi Prága egyik legjelentősebb műemléke. A városfal 13 kapuja közül egyedül ez maradt meg. Helyén már a 13. században is egy tornyos kapu állt, amelynek különösen a 14. században nőtt meg a jelentősége, hiszen IV. Vencel a város ezen részén építette fel királyi rezidenciáját. Eredetileg összekötötték a mellette álló Királyi udvarral (ennek az épületnek a helyén áll a Reprezentációs ház), a ma rajta látható tornyot pedig 1475-ben kezdték építeni, késő gótikus stílusban, de amikor II. Ulászló a prágai várba tette át székhelyét, az építkezés félbemaradt. Nevét annak köszönheti, hogy a 17. században puskaport tároltak benne. 1823-ban tették fel a homlokzatára az órát, majd a 19. század végén neogótikus stílusban restaurálták.
Lőportorony
Átjáró a torony mellett
Hotel Paris
Innen néhány percre áll a Szent Jakab templom, amely 1974 óta basilica minor címmel büszkélkedhet, ezzel egyike Prága 3 legfontosabb templomának a Szent Vitus székesegyház és a Vysehrad-ban álló Szent Péter és Pál bazilika mellett. A templomot és a mellette álló minorita kolostort 1232-ben alapították, a gótikus stílusú templomot 1244-ben szentelték fel. Többször átalakították, az 1689-es nagy tűzvész után barokk külsőt kapott. A templomban látható egy mumifikálódott alkar, amely állítólag 400 éves, és egy tolvajhoz tartozott, aki a főoltárról akart lopni, de Szűz Mária nem engedte el a kezét, ezért le kellett vágni.
A templom eléggé be van ékelve a házak közé, elég nehéz volt lefényképezni.
Szent Jakab bazilika
Főhomlokzat
A homlokzat alulnézetből
Bejárat
Oldalbejárat
Ezután a Szent Ágnes kolostor felfedezésére indultam, de útközben beleütköztem a hasonló nevű téren álló Szent Castullus templomba. Csehországban ez az egyetlen ilyen nevű templom! Gótikus stílusban épült 1375 és 1399 között egy korábban itt álló román stílusú templom helyén. A huszita háborúk során megsérült, majd elöntötte a víz. 1689-ben leégett, barokk stílusban építették újjá.
Szent Castullus templom
Gótikus ablakok a barokk homlokzaton
A templom oldalról
A templom az Anezska-ról nézve
Ezután elindultam az Anezska-n a kolostor felé, az utca közepén a jobb oldalon áll (két sárga ház között egy kis zöld kapu) Prága legkisebb háza, amely 1853-ban épült és mindössze 2,25 méter széles.
A Szent Ágnes kolostort I. Vencel cseh király alapította 1230-ban húga, Ágnes kérésére, aki maga is belépett a klarissza rendbe, majd ő lett a rendfőnök. A kolostor később terjeszkedett, megvásároltak, vagy adományként kaptak számos területet, épületet a környéken. Két templom is tartozik a kolostorhoz, a Szent Megváltó és az Assisi Szent Ferenc. Többször bővítették, átépítették, így a kolostornak román, gótikus, reneszánsz és barokk részei is vannak. A szerzetesrendek feloszlatása után szegényházat és raktárat rendeztek be itt, majd a Habsburg birodalom legnagyobb nyomdája működött itt. Ma a hangulatos kerengőkben hangversenyeket rendeznek, a kolostorban pedig a Nemzeti Galéria középkori gyűjteményét helyezték el.
A múzeumba nem mentem be, csak a kolostor udvarán készítettem néhány képet.
Anezska, jobbra Prága legkisebb háza
A kolostor bejárata
Régi és új
A kolostor udvara
Ezután egy nagyon izgalmas helyhez értem. A Szent Jakab bazilika és az Óváros teret egy érdekes udvar (utca, tér?) köti össze, amelynek neve Tyn-udvar, vagy németül Ungelt. Már a 10. században egy kisebb település állt itt, majd a középkorban itt volt Prágában a kereskedelem és a gazdaság központja. (Tyn azt jelenti piac.) A kereskedőknek itt kellett gyülekezniük és itt kellett befizetniük a kötelező adót. Az udvar körül álló 18 ház némelyikében még láthatók a 13. századi épületek román stílusú maradványai. Az 1560 körül, reneszánsz stílusban épült Granovsky-ház árkádos északi szárnyát festmények díszítik.
Tyn-udvar
Játékbolt
Háttérben a Tyn-templom tornyai
Az árkádos Granovsky-ház
Éttermek a Tyn-udvarban
Városi múzeum
Tyn-átjáró
Tynska utca, balra a Tyn-templom fala
A Tynska utca egyenesen az Óvárosi térre, sétám újabb (legfontosabb) állomására vezetett. Az óriási teret lakóházak, paloták és templomok övezik. A házak nagy részét még a román korban építették, de a homlokzatok többsége barokk. A középkortól ez a tér volt Prága társadalmi központja, tanúja volt kivégzéseknek és utcai harcoknak, ma a házak árkádsora alatt éttermek és kávézók működnek. A téren áthalad a Királyi útvonal, a cseh királyok koronázási útvonala.
Az Óvárosi tér felfedezését a Goltz-Kinsky-palotával kezdtem, melynek hófehér-rózsaszín rokokó homlokzata azonnal szembetűnik. A palota 1765-ben készült el, két középkori ház helyén, de megrendelője, Goltz báró 3 évvel később elhunyt, özvegye pedig eladta a házat az Osztrák-Magyar Monarchia egyik leghatalmasabb családjának, a cseh arisztokrata Kinsky-családnak. A palotát 1835-ben átépítették, a munkálatokban Ybl Miklós is részt vett.
A palotában született 1843-ben az első női Nobel-díjas, Bertha von Suttner (született Kinsky), aki egyébként Alfred Nobel titkárnője volt, de nem ezért kapott Nobel-békedíjat 1905-ben, hanem a békemozgalom aktív harcosaként. (Szimbolikus, hogy 1914. június 21-én halt meg, egy héttel a szarajevói merénylet előtt.)
Bár a Kinsky-család 1945-ig birtokolta a palotát, egyes részeit bérbe adták kereskedőknek, szervezeteknek. Hermann Kafka, a híres író édesapja is a bérlők között volt, a földszinten szabóműhelyt működtetett. Franz Kafka 1893 és 1901 között ebbe az épületbe járt gimnáziumba, hiszen akkor itt működött az Altstädter Deutsches Gymnasium.
A palota ma a Prágai Nemzeti Galéria része, kiállításokat tartanak benne.
Óvárosi tér
Gyönyörű színes homlokzatok
Goltz-Kinsky-palota
A palota belső udvara
Itt járt Franz Kafka is!
Közvetlenül a palota előtt áll Husz János 1915-ben (Husz halálának 500. évfordulóján) felavatott hatalmas, szecessziós emlékműve. A szoborcsoport száműzetésbe kényszerült huszita harcosokat és prédikátorokat ábrázol, valamint egy fiatal anyát, aki a nemzeti újjászületést szimbolizálja.
Husz emlékműve
Ezután megnéztem a Kinsky-palotával szomszédos házat, ez a Kőharangos ház, az Óváros egyik legszebb épülete. Gótikus stílusban épült, de a 17. században barokk homlokzatot kapott, amit az 1980-as években végrehajtott rekonstrukció során visszaalakítottak gótikussá, újra láttatva a 14. századi kőcsipkéket, gótikus ablakokat. A homlokzatot díszítő kőharangok (csak másolatok) annak az eseménynek állítanak emléket, amikor 1310-ben Luxemburgi János hívei harangszóra nyitották ki a város kapuit és engedték be a király híveit.
Kőharangos ház
Közvetlenül a Kőharangos ház mellett, a Tynska köz másik oldalán áll a Tyn-iskola, amely a 14. és a 19. század között működött. A lekerekített oromzatok kora gótikus stílusúak, de ablakok már 16. századi, olaszos átalakításra utalnak. Az iskola árkádjain keresztül jutunk el a mögötte álló Tyn-templom. bejáratához. (Több fotó és részletes leírás itt.)
Tyn-templom
Templombelső
Ezután a tér déli részén álló gyönyörű házakat néztem meg, köztük a finom stukkókkal díszített barokk Kőasztal-házat, vagy a sarkon álló Arany Egyszarvú-házat, amelyben a zeneszerző Smetana zeneiskolája működött.
Festett homlokzat
Kőasztal-ház
Arany Egyszarvú-ház
Ezután az Óvárosi tér egyik legfontosabb épülete felé fordultam. A 14. században épült Óvárosi városháza leghíresebb látványossága az 1410-ben készített Csillagászati óra, az Orloj. A városházán ma már nincs hivatali ügyintézés, rendezvényeket, kiállításokat tartanak benne. Én is bementem az épületbe,, éppen a cseh kékfestő-mesterséget mutatták be, természetesen megnéztem a kiállítást. (Több fotó a kiállításról és az épületről itt.)
Óvárosi városháza
Orloj
Kékfestő kiállítás
A városháza gótikus épülete mellett egy téglavörös, reneszánsz ház áll, aranyozott ablaka fölött az óváros címere látható. Nem messze tőle áll a Dom U minuty, amelynek sgraffitóval, faragott pajzzsal és oroszlánnal díszített, 17. századi épülete már a Kis térre vezet át.
Az ablak fölött az óváros címere
Dom U minuty
Átjáró a Kis térre
A Malé nűmésti, vagyis a Kis tér egykor gyümölcspiac volt. Közepén egy reneszánsz szökőkút áll és szép épületek szegélyezik, köztük a román stílusú Rott-ház, amelyet 19. századi falfestés díszítí.
Kis tér, középen a Rott-ház
Reneszánsz kút a tér közepén
Kafka-kiállítás
Az Óvárosi tér északnyugati részén áll a barokk Szent Miklós templom, amelynek gyönyörű freskóit én is megcsodáltam. (Több fotó és részletes leírás itt.)
Szent Miklós templom
Kupola
Háttérben a Szent Miklós templom
Újra visszaértem az Óvárosi térre, ahol a tér déli oldalán már látott gyönyörű homlokzatú házak egyikén (a 17-es számú házon) felfedeztem egy emléktáblát, ami arról mesélt, hogy Albert Einstein, (aki 1911-ben a Károly Egyetem professzora volt), az ebben a házban működő szalonban hegedült és itt találkozott barátaival, Max Brod-dal és Franz Kafka-val.
A 17-es számú ház
Einstein emléktáblája
Ezután búcsút vettem az Óvárosi tértől és elindultam a Zelezna utcán. Az utca végén, a bal oldalon Európa egyik legrégebbi, (Közép-Európa legrégebbi) egyetemének eredeti otthona, a Karolinum. Az egyetemet IV. Károly alapította 1348-ban és ez az épület még mindig a Prágai Egyetem részét képezi.
Karolinum
Az egyetem épülete
Kisvakond
A Karolinum épülete
A Zelezna végén újra megláttam a Rendi Színház gyönyörű épületé. Első este jártunk már itt, de akkor már túl sötét volt, így nem láttam az 1783-ban épült barokk színház zöld és krémszínű homlokzatát. Itt volt Mozart Don Giovanni-jának bemutatója 1787-ben. Mivel éppen nyitva volt az épület, besurrantam és készítettem néhány képet a nemrég szépen felújított épületben. A színház előtt egy bronzszobor emlékeztet a Mozart-mű ősbemutatójára.
Rendi színház
Előcsarnok
Lépcsőház
Bronzszobor
A színház északról
Ezután elindultam az Ovocny utcán, melynek déli oldalát a színház zöld épülete, az északit pedig a Károly Egyetem ősi épületei uralták.
Károly Egyetem
Innen nem messze áll a Szent Gál templom, Prága egyik legrégebbi épülete, 1280-ban épült román stílusban, de többször átépítették, előbb gótikus, majd barokk kialakítást kapott. Jellegzetes, sötétzöld tornyai 51 méter magasak. Érdekes, hogy ha szemben állunk a templom főhomlokzatával, a kis tér egyik háza "belóg" a képbe, kitakarja a jobboldali tornyot.
Szent Gál templom
Végigsétáltam a Havelska-n, itt működik Prága legrégebbi piaca, 1232 óta árulnak itt zöldséget, gyümölcsöt, és persze, ma már ajándéktárgyakat is. Ezután a Szénpiacon keresztül újra eljutottam a Betlehem kápolnához. Itt tegnap már jártunk Timivel, de most újra megcsodáltam a híres épületet.
Havelska
Szénpiac
Betlehem kápolna
A kápolna homlokzata
Ezután a Szent Egyed templom monumentális épületéhez értem, amit szintén láttunk már, de ezúttal nyitva volt, így belülről is meg tudtam nézni. (Részletes leírás és több fotó itt.)
Szent Egyed templom
Templombelső
Söröző az Arany Tigrishez
Új városháza
Klementinum
Szent Szalvátor templom
A Klementinum bejárata a templom mellett
A Klementinum egyik belső udvara
A Károly-hídon átkeltem a Moldván, közben a gyönyörű napsütésben újra lefényképeztem a híd szobrai, és a gyönyörű panorámát, amit a túloldal (a Kisoldal és fölötte a Hradzsin) nyújtott.
Moldva
Tömeg a hídon
Moldva-part
Nepomuki Szent János
Moldva, háttérben a Kisoldal és a vár
Mivel Timinek tanulnia kellett, ő délelőtt a szállodában maradt, de úgy beszéltük meg, délután kettőkor a Kisoldal főterén találkozunk. Meg is érkezett, így az útikönyv által ajánlott kisoldali sétát már együtt tettük meg.
Először körbenéztünk a Kisoldal főterén, melynek története a 13. századra nyúlik vissza, amikor német kereskedők és kézművesek telepedtek le itt. A tér fontos kereskedelmi központtá vált, gyönyörű gótikus és reneszánsz épületek szegélyezik.
Az első, amit megcsodáltunk, a Smiricky-palota, amely 1573-ban épült reneszánsz stílusban négy korábbi gótikus épület helyén, majd 1613-ban felújították és kibővítették. Ma a Cseh Köztársaság parlamentje használja.
A tér másik oldalán áll a Szent Miklós templom, előtte egy 1715-ből származó pestisoszlop.
Kisoldali tér
Smiricky-palota
Árkádok a palota alatt
Szent Miklós templom, balra a pestisoszlop
Ezután elindultunk felfelé a Nerudova utcán. (Jan Neruda cseh költőről kapta a nevét, aki itt élt a 47. szám alatt.) Az utcát gyönyörű paloták szegélyezik, sokban most nagykövetségek működnek.
Szent Kajetán templom
Neruda egykori lakóháza 47. számú ház
Miután visszaértünk a főtérre, megnéztük az itt álló jezsuita rendházat, amelyben egykor II. Rákóczi Ferenc lakott, amikor 1691-92-ben itt tanult.
Pestisoszlop
Jezsuita rendház
Rákóczi emléktáblája
A Szent Miklós kupolája
Szent Tamás templom
Ezután végigmentünk a Letenska-n, a baloldalon magas kőkerítés mögött már ott rejtőzött következő úticélunk, a Wallenstein-palota és kertje. Prága első kora barokk stílusú világi épülete 1630-ban épült, megrendelője Albrecht von Wallenstein, egy cseh nemes volt, aki a prágai várral vetekedő épületet akart létrehozni. Az építkezés miatt 20 házat, 6 kertet és 2 téglagyárat romboltak le. Az eredmény egy hatalmas épületkomplexum lett, kétszintes épületekkel, udvarokkal, kertekkel, tóval és madárházzal. Az épületek belső díszítésén olasz mesterek dolgoztak, a mennyezeteket és falakat díszítő freskók témája az ókori mitológia. Az épületben ma a Szenátus ülésezik, a Lovasiskolában a Nemzeti Galéria működik, a kertben pedig koncerteket tartanak.
A Wallenstein-kert külső fala
A kert bejárata
Wallenstein-palota
Háttérben a Szenátus épülete
A kert részlete
Miután sétáltunk a napfényes időben a gyönyörű kertben, visszamentünk a Moldvához és megnéztük a Kampa-negyedet. A 16. századig a palotákhoz tartozó magánkertek voltak a szigeten, állt itt 3 malom, amelyek közül a legnagyobbat restaurálták. A Na Kampé téren régen fazekaspiac működött.
Prága Velencéje
Feljáró a Károly-hídra
Park a Kampán
Csatornák és szigetek
Ezután átmentünk a Moldván a Legii-hídon, éppen a Nemzeti Színház épületénél értünk át a másik oldalra. A Moldvára néző épület 1877-ben készült el, neorenszánsz stílusban, egy egykori sóraktár helyén. Az építkezés költségeit gyűjtésből finanszírozták, I. Miklós cár és Ferenc József is adakozott a nemes cél érdekében.
A Nemzeti sugárúton, egy távol-keleti étteremben megebédeltünk, bevásároltunk a Tesco-ban (főleg gyümölcsöt), aztán hazametróztunk. Timi tanult és pedig naplót írtam, spanyoloztam.
A távolban a Károly-híd
Nemzeti színház
A színház homlokzata
Sült tészta csirkével
Ápr. 17.
Reggel 6-kor felébredtem, Timit hagytam aludni 7.20-ig (éjjel fél 2-ig beadandót írt), lementünk reggelizni, 8.10-kor gyalog indultunk a Florencre. Kb. fél óra alatt odaértünk (gyorsabban, mint én tegnap, mert most nem fényképeztünk), 9-kor indult a busz Karlovy Vary-ba.
Karlovy Vary egy kb. 50.000 fős város, Csehország legnagyobb gyógyfürdőhelye, 2021 óta az Európa nagy fürdővárosai világörökségi helyszín része. A várost 1370-ben IV. Károly német-római császár alapította (róla is nevezték el), 1508-ban Európa első gyógyhelye lett. A 18. században híres Európai fürdőhellyé vált, de 1759-ben egy tűzvész teljesen elpusztította, ezután klasszicista épületeket emeltek. A fürdőépületek többsége és a fontosabb forrásokat összekötő kolonnád a 19. században épült. A városnak 13 nagyobb és 300 kisebb gyógyvíz-forrása van, melyeknek vize főleg az anyagcsere és az emésztőszervek zavarait gyógyítja. Itt gyártják a híres Becherovka-t, de rendeznek itt nemzetközi filmfesztivált is.
11-kor érkeztünk, először egy modernebb részen, egy nyüzsgő sétálóutcán bementünk a központba. Elmentünk a híres helyi ital, a becherovka előállítójának múzeuma előtt, óriási becherovka-s üveg jelezte a hollétét. A becherovka egy sárgás-zöldes színű gyomorkeserű, amely a fahéj és az ánizs mellett még 32 gyógynövényt és fűszert tartalmaz. Az alkoholtartalma 38 %. 1805-ben egy helyi patikus, Josef Becher (egy angol orvossal együtt) kísérletezte ki az italt, majd a fia, Jan Becher kezdte meg a nagyüzemi gyártást. A pontos recept a mai napig is titkos, a gyárban is csak ketten ismerik az összetevőket.
Kilátás a buszból Karlovy Vary-ra
Megérkeztünk
Jan Becher múzeuma
A híres ital
Ezután végigsétáltunk a Masaryk utcán, ami egy széles sétálóutca, mindkét oldalán üzeletekkel, éttermekkel és szállodákkal. Egy kereszteződésben áll a névadó T.G. Masaryk szobra, ő volt Csehszlovákia egyik alapítója és első elnöke, jó néhány alkalommal járt itt Karlovy Vary-ban.
Masaryk utca
Díszes csatornafedél
Masaryk szobra
Tovább a sétálóutcán
Háttérben a hegyek
A Masaryk utca végén kiértünk a Teplá folyóhoz, a sétánk során ennek a két partját fedeztük fel. A sarkon áll a főposta 1903-ban emelt épülete, amely a város üzleti negyedének és a fürdőközpontnak a határán áll. A fürdőközpont innen déli irányban található, tulajdonképpen két utcából áll a folyó két partján. Az itt feltörő 12 hőforrás fölé 5 lenyűgöző oszlopsort (kolonnádot) emeltek. Az első a Dvorák-park déli oldalán található Sadová kolonáda, vagyis a Parkkolonnád, amelyet 1881-ben előregyártott öntöttvas elemekből készítettek. Itt található a Kígyóforrás is, melyet egy óriási amfora díszít, rajta kígyókkal. A Parkkolonnád egyik (klasszikus szoborral díszített) forrásánál már mi is engedtünk a kíváncsiságunknak és megkóstoltuk a híres gyógyvizet, meglepően sós és nagyon forró volt.
Teplá folyó
Hotel Romania
A főposta saroképülete
Dvorzák-park, háttérben a Parkkolonnád
Kígyóforrás
A Parkkolonnád oszlopai között
Dvorzák-park
Megkóstoltuk!
A Teplá partján
A parton továbbsétálva elmentünk a Svoboda (vagyis szabadság)-forrás mellett, és megcsodáltuk a város legnagyobb kolonnádját, az 1881-ben emelt Malom-kolonnádot, amelynek óriási oszlopai egy görög piacra hasonlítanak. (Tervezője az az építész volt, aki a prágai Nemzeti színház épületét is tervezte.) A túlparton álló házak között található az a fagerendás ház is, ahol állítólag Nagy Péter cár szállt meg, amikor a városba látogatott.
Szabadság-forrás
Malom-kolonnád
A túlpart házai
A szobrokkal díszített főbejárat
Ivókút
Oszlopok között
Ezután továbbsétáltunk a Lazenska utcán, amelynek elején emelkedik az impozáns Hotel Menuet, (amely 1900 körül a városi tanács székhelye volt), és elértük a Piacteret. Itt emelkedik Karloví Vary leghíresebb oszlopcsarnoka, a svájci stílusú, fából készült Piac-kolonnád. Állítólag magát IV. Károly császárt is az itt feltörő egyik hőforrás vizével kezelték. 1883-ban épült, majd 1993-ban az eredetihez hűen újjáépítették. Mellette áll a hófehér, szecessziós stílusú Kastély-kolonnád, amely 1912-ben épült és három épületrészből áll.
Háttérben a Hotel Menuet
Piac-kolonnád
Kastély-kolonnád
Háttérben a Mária Magdaléna templom
A piactéren áll az 1899-ben épült Hotel Romance Puskin (bár Puskin sohasem járt itt) és a barokk stílusú Szentháromság-oszlop, vagy ahogy a helyiek nevezik, a Pestis-oszlop. 1716-ban emelték hálából, hogy az 1713-ban egész Csehországban pusztító pestisjárvány megkímélte a várost.
Hotel Romance-Puskin
Pestis-oszlop
Ezután átkeltünk a Teplá-folyó egyik hídján, hogy megismerkedjünk a túlparti épületekkel is. Először elmentük a volt takarékpénztár épülete előtt, amely most éppen befektetőre vár, majd megérkeztünk a Színház-térre, amely természetesen a Városi Színház épülete előtt található. A színház 1886-ban készült el, az első előadás Mozart Figaro házassága volt. Tervezője a híres építész-páros, Fellner és Helmer volt, míg a belső díszítést a Klimt-fivérek (Gustav és Ernest) valamint Franz Matsch készítették. Itt tartották 1894-ben Dvorzák Újvilág szimfóniájának európai bemutatóját is. A hófehér Mária Magdaléna templom helyén már a 14. században állt templom, amelyet több tűzvész is megrongált, ezért a 18. század elején lebontották. A helyére 1736-ban épült egy barokk templom, a híres építész, Dientzenthofer tervei alapján.
Híd a Teplá-n
A volt takarékpénztár épülete
Színház-tér
Városi Színház
Mária Magdaléna templom
Ezután visszamentünk a túlpartra, megcsodáltuk a Zawojski-ház hófehér, arany-díszítésű szecessziós homlokzatát. A házat Felix Zawojski szabómester építtette 1900-ban, divatszalonja számára. A város leghíresebb és legmodernebb divatstúdiójának nemesi ügyfélköre volt, Edvárd, angol király is a megrendelőik között volt. Ezután megnéztük a város legforróbb és legaktívabb hőforrását, a Vridlo-t. Köré épült 1879-ben a Vridelni-kolonnád, de ez ma már nincs meg, 1939-ben lebontották, a helyére 1975-ben épült egy modern, csupa üveg és beton oszlopcsarnok. A forró víz itt gejzírként, akár 12 méteres magasságba tör fel, és percenként 2000 liter vizet termel, amelynek hőmérséklete a 72 fokot is eléri. A kitörések néha olyan erősek voltak, hogy az erejük megrongálta a környező házakat is.
Zawojski-ház
A Vridlo-forrás
Miután megcsodáltuk a zöldes-sárgás, vadul örvénylő hőforrást, a folyóparton visszaindultunk az állomás felé. Útközben vásárolgattunk, vettünk képeslapot, könyvet, ajándékként pedig a város két ikonikus termékét, a Becherovka-t és az ostyát. Vettünk emlékbe egy kis kerámia ivócsészét is, ebből tudtunk inni a forrásokból. Kettő körül értünk vissza az állomásra, megkerestük a Flixbus-t és visszaindultunk Prágába.
A Malom-kolonnád a Teplá-folyó túlpartjáról nézve
Sétakocsikázás
Vasútállomás
14.30-kor indultunk vissza, éppen Sparta Praha meccs volt, ezért óriási dugóba kerültünk. 5 előtt szálltunk le a Florenc-nél, a szemben lévő étteremben megebédeltünk (én megint knédlit, ezúttal tojással és uborkával töltött hússal, Timi csirkét krumplival), aztán Timi hazaindult tanulni.
Töltött hús knédlivel
Itt ettünk
Mivel még csak öt óra múlt, úgy döntöttem felfedezem a városnak azon részeit, amit még nem láttunk, például a zsidó-negyedet. Először a már megszokott úton elmentem az Óvárosi térre, közben megnéztem a Hybernian-színház empire stílusú épületét. Nevét az ír ferencesek után kapta, akiket még II. Ferdinánd hívott az országba. (Írország latin neve Hybernia.) A ferencesek kezdtek 1637-ben kolostort építeni ezen a helyen, (állítólag ők termesztettek először burgonyát Prágában a kolostor kertjében), majd a rend feloszlatása után az épületet katonai célokra, majd vámházként használták. Ezután kiállítóterem, majd a 2006-os felújítás után zenés színház lett belőle.
Hybernian-színház
Vígadó
Lőpor-torony
Ahogy az első zsinagógát, a Jeruzsálem nevűt kerestem, egy kereszteződésben megláttam egy masszív tornyot, kiderült, hogy ez a Szent Henrik torony, amely 1476-ban épült gótikus stílusban, itt helyezték el a közeli templom harangjait.
A Belvárosi Szent Henrik és Kunigunda templomot 1351-ben szentelték fel, építői a Piros Csillagos Kereszteslovagok voltak, ez az egyetlen cseh alapítású lovagrend. A barokk korban több kápolnát emeltek a templom oldalsó falaihoz, ekkor cserélték az addig gótikus berendezést barokkra. A templom előtti parkban egy örmény kereszt áll, amelyet az örmény közösség adományából 2014-ben állítottak fel.
Háttérben a Szent Henrik torony
Szent Henrik és Kunigunda templom
Örmény kereszt
A templom és balra a harangtorony
A Szent Henrik torony
A Jeruzalémska utcán hamar megtaláltam a Jeruzsálem (vagy Jubileumi) zsinagógát, ami Prága legújabb és legnagyobb zsinagógája. A mór és szecessziós jellegű, háromhajós, bazilika jellegű épületet három kisebb zsinagóga helyén emelték az egykori prágai gettó területén. Onnan kapta a nevét, hogy Ferenc József uralkodásának 50. évfordulóján döntöttek az építéséről, 8 év múlva készült el, de csak 1908-ban, a 60. évfordulón szentelték fel. A Monarchia bukása után nevezték el Jeruzsálem zsinagógának, ma is aktívan használják, de kulturális eseményeket is rendeznek benne.
Jeruzsálem zsinagóga
Zsidó iskola
Ezután elsétáltam a Vencel térre, ahol a Nemzeti Múzeum előtt megnéztem azt a helyet, ahol Jan Palach, 21 éves egyetemista 1969. január 16-án felgyújtotta magát, hogy ezzel tiltakozzon a Varsói Szerződés megszálló csapatainak bevonulása, a prágai tavasz eltiprása ellen. Egy nappal Palach halála után, január 20-án Budapesten, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén egy magyar fiatal, a 17 éves Bauer Sándor is felgyújtotta magát. Február 25-én egy másik cseh diák, Jan Zajic is hasonló módját választotta a tiltakozásnak, ő a Vencel tér egyik házában halt meg. Az emléktáblán mindkét cseh fiatal neve szerepel.
Vencel tér
A háttérben a Nemzeti Múzeum
Jan Palach és Jan Zajic emléktáblája
Nemzeti Múzeum
A kereszt Palach tűzhalálának helyét jelöli
Ezután az Óvárosi térre sétáltam, lefényképeztem a tér már jól ismert épületeit, a Városházát az Orlojjal és a Tyn-templomot.
Régi Városháza
Orloj
Óvárosi tér, jobbra a Tyn-templom tornyai
Fogat az Óvárosi téren
Galambok
Ezután megkerestem a közeli Maisel-zsinagógát, amelyet 1592-ben Mordechai Maisel, II. Rudolf császár bankára építtette magán imaházának. A háromhajós épületet többször átalakították, ez lett a prágai gettó legnagyobb és legfényűzőbb épülete. Az 1689-es nagy tűzvészben teljesen leégett, ekkor csak kisebb méretben (az eredeti kétharmadában) építették újjá. A 20. század elején neogótikus stílusban alakították át, ma az elkobzott zsidó tárgyakból összeállított kiállítást nézhetünk meg benne.
Maisel-zsinagóga
Innen csak néhány percre áll a Pinkász-zsinagóga, amit Timivel már láttunk első este. Ez Prága második legrégebbi fennmaradt zsinagógája, amely az egykori zsidó negyed főutcáján áll. Nevét Pinkász rabbiról kapta, aki 1479-ben alapította meg az akkor még magán zsinagógát, melynek helyén már a 11. században is állt egy imaház. A késő gótikus stílusban emelt zsinagógát később újjáépítették és kibővítették, (főkapuja reneszánsz stílusú, a belső tere neoromán), majd a 20. század ötvenes éveiben a holocaust áldozatainak emlékhelye lett: 77.298 áldozat neve olvasható a világ egyik legnagyobb sírfeliratán.
Pinkász-zsinagóga
A zsinagóga udvara
Innen Európa legrégebbi működő zsinagógájához mentem, ami egyben Prága egyik legrégebbi műemléke. Ez a Régi-új zsinagóga, melynek legősibb része 1275 körül készült el és egy középkori kápolnára hasonlít. Eredeti neve Új Iskola volt, hogy megkülönböztessék egy még régebbi zsinagógától. Akkor kapta mai nevét, amikor felépült egy új imahely a közelében, amit azóta már elbontottak. A téglaoromzatok az eredeti, középkori épület részei voltak. Mivel az utca szintje közben megemelkedett, a zsinagóga nagy része ma a talaj szintje alatt van, ezért a belső tere elég sötét. Egykor itt tanított és prédikált a híres Löw rabbi. A legenda szerint a zsinagóga padlásán gyűjtötték össze az általa készített és összetört Gólem darabjait. A zsinagóga előtti parkban Mózes szobra látható.
Régi-új zsinagóga
Mózes szobra
A zsinagóga mögött áll az 1541-ben épült Zsidó Városháza, melynek építését ugyanaz a Mordechai Maisel finanszírozta, aki a Maisel zsinagógát építtette. A városháza 3 épületből áll, a legrégebbi a sarokház. Az 1689-es tűzvész után barokk stílusban építették újjá. A 18. században megvették a szomszéd épületet, majd egybenyitották a sarokházzal, ekkor kapta rokokó díszítését. A harmadik épület 1908-ban épült. A rokokó saroképületet egy óra díszíti, melynek mutatói jobbról balra haladnak, ahogyan a héber írás betűi is. A toronyban egy második, római számlapú óra is látható, mindkettőt még az eredeti, 1764-ben készült óraszerkezet működteti.
Zsidó Városháza
A zsinagóga mögött, a Zsidó Városháza mellett áll a Magas zsinagóga, amely arról kapta a nevét, hogy 3 magas ablaka néz az utcára. A Városházával egy időben épült, 1577-ben adták át, építésze a hagyomány szerint olasz volt.
Vörös utca, balra a Magas zsinagóga ablakai
Innen nem messze áll az 1868-ban, mór stílusban emelt Spanyol zsinagóga. Belső díszítése nagyon hasonlít a spanyolországi Alhambra enteriőrjéhez. A zsinagóga karnagya és orgonistája volt Frantisek Skroup, a cseh nemzeti himnusz szerzője. A zsinagógával szemben áll Franz Kafka szürreális szobra.
Spanyol-zsinagóga
Franz Kafka
A spanyol zsinagógával szemben áll a Szentlélek templom, amely a 14. században épült az Óváros és a Jozefov negyed határán. Eredetileg a bencés apácák számára építették gótikus stílusban, két tornyát már a 19. században kapta. Az 1689-es tűzvész után átalakították, a gótikus támpillérek és a magas ablakok megmaradtak, de belül barokk berendezést kapott.
Szentlélek templom
Ezután visszamentem a régi temetőhöz, amelynek területén áll a Josefov-negyed legnagyobb zsinagógája, a Klausz-zsinagóga. 1694-ben épült azon a helyen, ahol Löw rabbi zsidó iskolája állt. A dongaboltozatos, barokk épületben egykor a zsidó temetkezési hivatal működött, ma kiállítás, levéltár és könyvtár működik benne.
A mellette álló épület egy pici középkori várra emlékeztet, 1906-ban épült a temetkezési vállalat díszcsarnokául.
Balra a temető fala
Balra a zsidó temető fala, mellette a Klausz-zsinagóga
Klausz-zsinagóga
A temető fala
A zsinagóga melléképülete
Sírkövek
A temető egyik kapuja
A zsinagóga épületei
Ezután visszamentem az Óvárosi térre, és mivel lassan lement a nap, én is hazaindultam, este fél 9-kor értem haza a szállodába.
Óvárosi tér
Modern szobor
A World of Franz Kafka bejárata
Kafka
Ápr. 18.
Ráérősen megreggeliztünk, aztán otthagytuk a bőröndöket a szállodában és napijegyet vettünk. Villamossal átmentünk a Moldva túlpartjára, ezúttal nem a Kisoldal felől, hanem északról közelítettük meg a várat. Először újra felfedeztük a Királyi-kerteket, ahol már jártunk korábban. Útközben elmentünk a Pisek-kapu előtt, amely 1721-ben épült barokk stílusban, és a négy megmaradt városkapu egyike (a másik hármat majd délután látjuk Vysehrad-ban!). Érdekes, hogy a kapu két oldala teljesen más stílusú, mi a barátságosabb, belső oldalát láttuk.
A várhoz vezető úton
Pisek-kapu
Ezután sétáltunk a Királyi kertekben. Első nap már jártunk itt, de akkor csak egy gyors sétát tettünk a kert nyugati végében, most viszont bejártuk az egész kertet. Először megcsodáltuk a Nyári palotát, amelyet Ferdinánd király kezdett építtetni 1537-ben felesége, Jagello Anna számára (ő volt II. Lajos király nővére), de a félkész épület 1541-ben leégett. Végül 1563-ban készült el, sajnos Anna királynő 1547-ben, 15. gyermeke születése után meghalt, így ő már nem láthatta a gyönyörű, reneszánsz palotát.
II. Rudolf az emeleten rendezte be obszervatóriumát 18 távcsővel, itt dolgozott Tycho Brahe és Johannes Kepler is. Rudolf híres műgyűjteményét is itt helyezte el, de utóda, Mátyás ennek egy részét Bécsbe vitette, majd a maradékot a harmincéves háborúban a svédek kifosztották, a műalkotások egy része ma a Louvre-ban látható. Az épületet a 20. század közepén restaurálták, ma képtár és kulturális emlékhely.
A palota kertjét 1534-ben alapították, legfontosabb dísze a zenélő szökőkút.
Nyári palota
Reneszánsz árkádok
Zenélő szökőkút
A vár látképe
A park másik fontos épülete a Labdaház, amely 1569-ben épült Miksa magyar király rendeletére. Eredetileg a tenisz ősének számító ütőlabdajátékot játszották benne, majd (amikor a játék kiment a divatból) a kihasználatlan épületet istállóvá, később katonai raktárrá alakították. 1945-ben a németek felgyújtották, de a háború után az épületet szépen restaurálták, még a külső falait díszítő sgraffitókat is helyreállították.
Labdaház
Sgraffitóval díszített külső falak
A park részlete
Páva
A Szent Vitus tornyai
Ezután a Lőpor-hídon keresztül visszamentünk a várba, majd a Mátyás-kapun keresztül kiértünk a Hradzsin-térre.
Lőpor-híd
Kút a vár udvarán
Mátyás-kapu
A vár kapuja, mögötte a Hradzsin tér
A Hradzsin tér tulajdonképpen a vár főtere, e körül alakult ki 1320 táján egy jobbágytelepülés. Az 1541-es tűzvész után a környék összes házát újjá kellett építeni, de a tér eredeti alaprajza megmaradt. A vár kapuja előtt sokáig forgalmas piac működött, majd a tűz után lassan dísztérré alakult. Sorra épültek a szebbnél szebb paloták, ezeket akartam megcsodálni.
Először a tér északi oldalán álló Érseki palotát csodáltam meg, amely 1562-ben épült (nyolc városi ház helyén), majd a 18. század végén a reneszánsz épületet rokokó stílusban építették át.
Érseki palota
Kilátás a városra
A tér közepén egy Mária pestisoszlop áll, amelyet 1736-ban állítottak, a talapzatán rászorulóknak ételt osztó személyek láthatók.
Hradzsin tér, középen a Mária-oszlop, háttérben a Toszkánai-palota
Mária-szobor
A teret nyugatról az 1690-ben készült Toszkánai palota gyönyörű római barokk épülete zárja le. A palota a mindenkori toszkánai nagyherceg birtoka volt. Ezt az épületet is átalakították a 18. század végén, ma a Külügyminisztérium használja.
Toszkánai palota
A tér északnyugati sarkán áll a gyönyörű, reneszánsz stílusú Martinic-palota. Építtetője egyike volt annak a három prágai helytartónak, akit 1618-ban kihajítottak a prágai vár ablakán. (Egyébként túlélte a 15 méteres zuhanást.) Amikor az 1970-es években restaurálták a homlokzatot, felfedezték, hogy az eredeti, 16. századi épület homlokzatát egykor gyönyörű, krémszínű sgraffitó díszítés borítja, amely ószövetségi jeleneteket ábrázol.
Martinic-palota
A Martinic-palota mellett nyílik a Kanovnicka utca, hívogatóan szép házakkal, így nem tudtam ellenállni és bár eredetileg csak a Hradzsin-tér palotáit akartam lefényképezni, Timit a tér egyik padján hagyva, elindultam felfedezni a környező utcákat. Néhány métert megtéve máris a barokk Nepomuki Szent János templom előtt álltam, amelyet 1729-ben (nem sokkal Nepomuki Szent János szentté avatása után) szenteltek fel. Ez a templom volt Dientzenhofer, (a híres bajor építészcsalád leghíresebb tagja) első önálló munkája.
Nepomuki Szent János templom
Ezután bekanyarodtam a Novy svét (vagyis Újvilág) utcába, amely egykor a Hradzsin legszegényebb része volt, az itt álló házak nagy része a 16-17. században épült, a várban dolgozó kézművesek és szolgák laktak itt, ma pedig Prága egyik leghangulatosabb, legbájosabb utcája, tele éttermekkel és galériákkal. Az egyik krémszínű házban lakott egykor Tycho Brahe, a dán csillagász.
Novy svét, balra Tycho Brahe háza
Novy svét
Miután kigyönyörködtem magam az egyik oldalon kőfallal, a másikon pedig bájos, régi házakkal szegélyezett macskaköves utcán, megkerestem a közelben álló híres búcsújáróhelyet, a Loreta-t.
Ez tulajdonképpen egy épületkomplexum, amely egy központi szentélyből, kerengőkből és kápolnákból áll. (Részletes leírás és több kép itt.)
Loreta
Freskó
Kerengő díszkúttal
Miután megnéztem a Loreta-t, a vele szemben álló monumentális Cernin-palotát csodáltam meg.
Előtte áll Edvard Benes szobra, aki Csehszlovákia második elnöke volt, politikai ténykedése nemcsak Magyarországon vitatott. A szobor egyébként csak másolat, 2005-ben állították fel itt, az eredetije még Benes halála (1948) előtt készült. Azért áll itt, mert Benes korábban külügyminiszter volt, a hatalmas Cernin-palota pedig ma a külügyminisztérium otthona.
A palotát (amely 150 méteres hosszával a leghosszabb barokk palota Csehországban), 1669-ben kezdte építtetni Cernin Humprecht, a császár velencei követe. A porosz majd a francia ostrom jelentős károkat okozott az épületben, ezért a 18. században újjáépítették, ekkor kapta rokokó kapuit. 1848-ban a Cernin-család eladta a palotát az államnak, átépítették (ekkor épült a negyedik emelet) és kaszárnyának használták. Később ideköltözött a külügyminisztérium, 1948-ban ennek a palotának az egyik ablakából zuhant ki (máig tisztázatlan körülmények között) Jan Masaryk, akkori külügyminiszter.
Edvard Benes szobra, háttérben a Loreta tornya
Cernin-palota
Ezután a forgalmas Pohorelec térre értem, ahol a többek között egy 1620-ban épült kaszárnyát is megnéztem.
Pohorelec tér
Kaszárnya
Ezután a tér egyik háza előtt egy táblát figyeltem meg, ami a Strahovi kolostor irányába mutatott. Mivel ez volt a következő célom, követtem a nyíl irányát, és az épületen keresztül vezető meredek lépcsőn át valóban a kolostorhoz jutottam.
A strahovi kolostor Csehország legnagyobb és legjelentősebb kolostora, a premontrei rend központja. II. Ulászló cseh fejedelem alapította 1140-ben, az ekkor épült kőházak közül néhány még látható. 1258-ban a kolostor, a könyvtár és a kolostor mellé épített román templom leégett, de néhány év múlva újjáépítették. A 16. században reneszánsz, majd a 17. században barokk stílusban építették át. A bonyolult alaprajzú épület 4 udvart zár körbe, az épületkomplexum része két templom, könyvtártermek (a Teológia és a Filozófia terem), apátsági épületek és a sörfőzde (a kolostorban a 13. századtól foglalkoznak sörfőzéssel). A több mint 200.000 kötetet számláló könyvtárban rengeteg könyvritkaság, első kiadás található. A legidősebb, a 860 körül másolt strahovi evangélium. Az 1148-ban épült Szűz Mária mennybemenetele templom orgonáján állítólag Mozart is játszott. Az 1948-ban elűzött szerzetesek 1990-ben térhettek vissza, ma kb. 70 szerzetes él itt. (A kolostor könyvtárában forgatták a Casino royal című James Bond-film néhány jelenetét.)
Átjáró a kolostorhoz
Strahovi kolostor
A kolostor udvara
A kolostor épülete
Szűz Mária mennybemenetele templom
Miután lefényképeztem a kolostor épületeit, visszamentem a Loretanska-ra és a vár felé erősen lejtő utcán visszasétáltam a Hradzsin térre.
Kilátás az árkádok alól a Loreta tornyára
A Vrbnovsky palota boltíves árkádjai
Loretanska utca, háttérben a Szent Vitus tornyai
Hrzánsky palota
A Hradzsin tér déli részén a mezítlábas karmeliták kolostora mellett áll a Schwarzenberg-palota reneszánsz épülete. A telken a 14. században IV. Károly udvari felsőjének műhelye állt. Egy tűzvészben az épület romba dőlt, a telket pedig Lobkovic János vásárolta meg, aki 1576-ban észak-itáliai minták alapján palotát építtetett. Ezt örökölte meg 1714-ben a Schwarzenberg család. A homlokzatot díszítő sgraffitókat 1814-ben készítették, velencei mintára. A fal messziről úgy néz ki, mintha piramis alakú kövek borítanák. Az épületben egy ideig Hadtörténeti Múzeum működött, jelenleg a Prágai Nemzeti Galéria része.
Karmelita kolostor
Schwarzenberg palota
Éppen délre értem vissza a térre, így Timivel megnéztük az őrségváltást.
Hradzsin tér
Timi a Hradzsin téren
Őrségváltás délben
Katonák a Schwarzenberg palota előtt
Innen lesétáltunk a Kisoldal Moldva felé eső részére, ahol megtaláltuk a Lánc alatti Szűz Mária templomot. Az eredeti templom 1158-ban épült román stílusban, de ezt később lebontották, helyére egy gótikus, háromhajós bazilikát emeltek. Neve a régi Judit-híd láncára utal, amit kifeszítettek a folyón, hogy a hajók ne tudjanak vámfizetés nélkül áthajózni a híd alatt. A templom egyébként a Máltai Lovagrend birtokában van.
Háttérben a templom tornya
Beethoven emléktáblája
Lánc alatti Szűz Mária templom
Díszes kapu
Ezután megnéztük a híres Lennon-falat, amit Timi fedezett fel még az utazás előtt, és mindenképpen meg akartuk látogatni. Bár John Lennon sohasem járt Prágában, ez a hely mégis zarándokhellyé vált tisztelői körében. Az énekes 1980-as halála után cseh fiatalok az arcképét és néhány dalszövegét festették fel erre a falra, de a szövegek mondanivalója sértette az akkori (kommunista) vezetést, így éjjel lefestették azokat. A graffitik azonban másnap újra megjelentek a falon, így az a szólásszabadság és a béke jelképévé vált.
A fal mellett lévő hangulatos kávézóban egy ajándékbolt is működik, Timi vett kitűzőt és mágnest.
A fal előtt
Üzenetek és dalszövegek a falon
A kávézó bejárata
Ezután kivillamosoztunk Vysehrad-ra (az útikönyv szerint Visegrádra), fél kettő után szálltunk le a villamosról.
Vysehrad Prága egyik történelmi városrésze, az Újvárostól délre, a Moldva jobb partján található. 1883-ban egyesült Prágával, de egyes történészek szerint sokkal ősibb, mint maga a város, az ásatások szerint már a 9. században állt itt egy fából készült vár. Állítólag itt jósolta meg Libuse fejedelemasszony Prága felemelkedését. Eredetileg itt volt a királyi udvar, de a 12. századtól az uralkodók áttették székhelyüket a Hradzsinba vagy a Lőportorony közelébe. IV. Károly alatt Prága része lett, a várat hozzákapcsolták az ekkor kialakított Újváros erődítményrendszeréhez. A 17. században barokk erőddé alakították, ekkor készült a Tábor-kapu és a Lipót-kapu. A Habsburgok kiképzőközpontnak használták, majd 1866-ban az erőd nagy részét lebontották. Csak néhány bástyafal maradt meg, ezeken kellemes sétányt alakítottak ki.
Ahogy leszálltunk a villamosról, gyönyörű kép fogadott bennünket: a Moldva partján álltunk, a kikötőben hajók és csónakok ringatóztak, a folyó partján álló domb tetején már látszott a várfal, mögötte pedig a templom két karcsú tornya.
Megérkeztünk Vysehrad-ra
Kikötő
Háttérben a vár
Elindultunk fel a dombra, útközben láttuk a vár megmaradt építményeit, a téglából épült várfalakat, bástyákat. Elmentünk a Jedlicka Intézet klasszicista épülete mellett, amely 1913-ban épült mozgássérült gyermekek számára.
A várba vezető út
A várfal része
Jedlicka Intézet
Háttérben a Lipót-kapu
Mielőtt beléptünk a belső vár területére a Lipót- (vagy Leopold-) kapun keresztül, (amely kora barokk stílusban épült 1653 és 1672 között) megebédeltünk egy kis büfében. Hot-dogot és a mi tócsninkra emlékeztető burgonyaropogóst ettünk, itt káposztával kínálták, nagyon finom volt.
Tócsni káposztával
Miután bementünk a kapun, már meg is láttuk a vár helyén kialakított parkban a Szent Márton rotundát. Az 1061 és 1092 között épült körtemplom Prága egyik legrégebbi román stílusú műemléke. A harmincéves háború alatt lőporraktárnak használták, majd raktár és műhely lett. 1875-ben felújították, a barokk portált "újrarománosították", ekkor készültek a falfestmények is.
Szent Márton rotunda
Kilátás Prágára
Vysehrad
A várból levezető lépcső
Óvoda, háttérben a templom
Ott álltunk a Szent Péter és Pál bazilika két karcsú tornya előtt. A templom a 11. század végén épült román stílusban, később gótikus, reneszánsz, majd barokk stílusban átépítették. Jelenlegi neogótikus arculatát 1887-ben nyerte el, 1902-ben épült két csúcsíves tornya.
Szent Péter és Pál templom
Bejárat
Közvetlenül a templom mellett találjuk Prága egyik leghíresebb temetőjét. Már a középkorban temetkeztek itt, de 1875-ben kibővítették és egyfajta nemzeti emlékhellyé alakították. A cseh művészet és kultúra számos nagy alakja nyugszik itt, pl. Mucha, Dvorak, Smetana, Capek és Jan Neruda is.
A temető bejárata
Sírok a templom falánál
Smetana sírja
Balra a reneszánsz árkádok
A temető árkádja alatt
Dvorák síremléke
A templom a temetőből nézve
Lefelé a várból, háttérben a Moldva
Ezután visszamentünk a szállodába a csomagokért. Időben az állomáson voltunk, mégis majdnem lekéstük a buszt, mert nem volt egyértelmű, honnan indul a Flixbus. Végül az utolsó pillanatban (és utolsóként) szálltunk fel a buszra (Timinek már csak elől, a sofőr mellett jutott hely), és 5-kor hazaindultunk. Éjfél után értünk Pestre, aztán a 2.38-as vonattal hazaindultunk, Timi Debrecenbe, én Csongrádra, mindketten reggel 6 körül értünk haza.
